Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Útravaló Nagyböjt 3. hetére (Jn 4, 5-42)

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Egy pszichológus stresszkezelést oktatott a közönségnek. Amikor felemelt egy poharat, mindenki a megszokott félig üres vagy félig teli kérdésre számított. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte: milyen nehéz ez a pohár víz? A válaszok két dekagrammtól fél kilóig terjedtek. A pszichológus így válaszolt: a tényleges súly nem lényeges, az érzet attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, könnyű. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebbnek érzem.

Majd így folytatta: az életben a stressz és az aggodalom olyan, mint ez a pohár víz. Gondoljunk rájuk egy kis ideig, és semmi sem történik. Gondoljunk rájuk egy kicsit hosszabban, és elkezdenek fájni, és ha egész nap rájuk gondolunk, megbénulunk, képtelenek leszünk bármit is csinálni.

Az evangéliumi rész Jézus és egy szamariai asszony találkozásáról számol be.

Ha jól akarom érteni ezt a szöveget, és ha tényleg élő kapcsolatba akarok kerülni Jézussal – aki az Atyához vezet – többször is meg kell próbálnom belehelyezni magam az eseménybe. Néhány pont motivációként, segítségként (amit nem kötelező követni!):

1. Jézus megszólítja az asszonyt, aki délben megy Jákob kútjához vizet meríteni. Az asszony cinikusan válaszol, két okból: egyrészt nem érti, hogy Jézus miért áll szóba vele, hiszen a zsidók nem tárgyalnak a szamariaiakkal, másrészt azért cinikus Jézussal, mert már hatodik házasságában van, kiábrándult mindenből és mindenkiből – ezért is megy külön a kúthoz, hogy ne lássák mások. Embert sem akar látni, és Jézus emberként szól hozzá. Az asszony zárkózott, cinikus… megvan rá az oka.

Hol tartok én? Hogy vagyok? Hogy érzem magam? Kiábrándult vagyok vagy zárkózott? Üljek le lelkem kútjához, és hagyjam, hogy Jézus megszólítson… Ha ezt nem teszem meg, ne csodálkozzam, ha továbbra is bezárul az életem, és a kezemben levő pohár – amely tele van gondokkal, nehézségekkel, kérdésekkel, stb. egyre nehezebb…

2. A párbeszéd által megnyílik az asszony, egyre nyitottabbá válik arra a vízre, amiről Jézus beszél. Csak akkor tudok kilépni, ha Isten csendjében engedem, hogy megnyissa Jézus belső forrásaimat…

3. Az asszony felismeri Jézusban a prófétát, a beszélgetés mélyül és kettőjük kapcsolata is. Ha nincs rendszeres imaéletem, nem ismerem fel Szabadítómat.

4. Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják Istent – mondja Jézus. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy istentiszteletünk és vallásos gyakorlataink hiábavalóak, hanem azt, hogy töltsük meg azokat tartalommal, lélekkel.

Tegyem oda stresszeim, aggódásaim poharát Jézus kútjához, s akkor kiléphetek zárkózottságomból, kinyílik életem Jézus segítségével Isten és mások felé J

Jó munkát!

Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója


† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás.

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”

Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”

Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”

Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Jn 4,5-42 rövidebb: Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű