„…úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Gondoltam valaha arra, hogy a Szentírásnak egyik legtömörebb, legmélyebb üzenete nem egy tömeg előtt, nem prédikációban hangzott el Jézus ajkáról, hanem egy egyszemélyes beszélgetésben?
Jézus mindig embertől emberig ment, személyesen szólította meg az embert… Talán ez ragadta meg Nikodémus figyelmét is, aki mint a főtanács tagja többször keresi fel Jézust éjnek idején, titokban.
Jézus pedig egyszemélyes képzést tart neki. Egyszemélyes szolgálat az is, amikor egy emberre figyelek, egy embert meghallgatok – és általam ez az ember kilépik elveszettségéből.
„…úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
Igen, ez a sokat idézet mondat egy egyszemélyes beszélgetésben hangzik el Nikodémus felé.
Szerette Isten e világot? Most is szereti – hiszen az eredeti szövegben folyamatos múlt van. Isten MOST IS SZERETI ezt a sokszor nehezen szerethető világot. És nemcsak a nagy világot, hanem az én kis világomat is. Azt a világot, amelyben még annyi sötétség van…
Engedjem, hogy szeressen az Isten és akkor nagyobb lesz bennem is a világosság! Így aztán tudok segíteni felebarátomnak is…
Áldott Hetet!
