Vajon miért van Ferenc pápának oly sok ellenzője

Ferenc pápát világszerte kedvelik az emberek – de sok nagyhangú ellenzője is van. Christopher Lamb, a Vatikánnal foglalkozó brit újságíró utánajárt, hogy mi mozgatja a pápa ellenlábasait, és hogy ők miért többnyire a hatalom birtokában levő emberek közül kerülnek ki.

Ferenc pápa Szent Péter 266. utódjává választása után egy szűk héttel visszatért abba a vendégházba, ahol a konklávé alatt megszállt, hogy a szállást kifizesse. Az erről a pillanatról készült fotó bejárta a világot. Az egyházfőt megörökítő kép a pápai hivatal viselőjét alázatos és hétköznapi emberként volt hivatott bemutatni.

A fotónak nem mindenki örült. „Nem látom szívesen, hogy a Pápa egy szállodai recepciónál áll, hogy a számláját kifizesse. Ez nem illik egy pápához.” – írta a Twitteren Donald Trump, aki akkoriban még csak a világ pénzügyi elitének tagja volt. Az azóta elnöknek választott Trump reakciója csak az első jele volt annak, ami Ferenc pápaságát napjaink, de talán minden idők legtámadottabb pápaságává teszi a világon.

Legalább száz olyan nyílt kísérletről tudunk, amikor Ferenc pápaságát megpróbálták aláaknázni. Egy olyan emberét, aki kívülállónak számított, megválasztása előtt soha nem élt vagy dolgozott Rómában, és aki egész életét a társadalmon kívül rekedt, leírt, és a mindenki által elfeledett embereknek szentelte. A támadások már megválasztása után néhány órával megkezdődtek, amikor a „Rorate Coeli” tradicionalista blog a konklávé végeredményét horrornak titulálta. A támadások azóta is szünet nélkül folynak. A főpapi hivatallal szemben álló hatalmas erőket pedig a reformer katolikusoknak nem szabad alábecsülniük.

Az Egység mindennél fontosabb

Ferenc pápa számára az Egyház egysége áll az első helyen. Azé az egyházé, amelyről azt vallja, hogy össze kell tartania, és egyik része sem előzheti meg a másikat. A Pápa az Egyház minden tagját erre hívja fel, még a progresszív egyháztagokat is.

A világ egyházon kívüli része, de a legtöbb katolikus számára is nehezen érthető egy olyan Pápával szembeni ellenállás, aki rendkívüli népszerűségnek örvend. Ők a Pápában egy hiteles és bizalomra méltó papot látnak, aki energikus gesztusokkal nyeri meg az embereket az isteni kegyelem, és az egyház, mint az irgalmasság helye számára. A koronavírus-járvány alatt bámulatos lelki vezetői képességekről tett tanúbizonyságot, amit a világon mindenki nagyra becsül. Ugyanakkor minél nagyobb a befolyásos emberek hatalma, annál többen vannak köztük azok, akik Ferenc pápát rossz szemmel nézik. Ezek az emberek két csoportra oszthatók: a katolikus tradicionalistákra, azaz az ultra-konzervatívokra, akik a Pápát az egyház tanításával való állítólagos szakítása miatt utasítják el, másrészt pedig a populista-nacionalistákra, akik a Pápát geopolitikai beállítottsága miatt veszik célkeresztbe.

Az első csoportba tartozó ellenzők „az igazi hit védelmezőinek” tartják magukat. Képviselőik nyilatkozatait gyakran idézik az amerikai internetes oldalakon. Ők a Pápának soha nem fogják megbocsátani, hogy nem ítéli el a katolikus erkölcstanra hivatkozva az azonos neműek házasságát, az abortuszt és a védekezést a gyermekáldás ellen. „Az Egyház lelkipásztori munkája során nem hirdetheti megszállottként olyan összefüggéstelen tanok sokaságát, amelyeket erővel lehet csak elfogadtatni” – jelentette ki Ferenc 2013-ban. Ő természetesen védelmezi a hagyományos erkölcsi tanításokat, és nem liberális. De arra figyelmezteti az embereket, hogy az egyházjogból nem lehet bálványt csinálni, mert a jog és a tanítások arra szolgálnak, hogy elnyerjük általuk az isteni kegyelmet és megbocsátást.

Nem lakik a palotában

A tradicionalistákat folyamatosan zavarja, ahogy Ferenc a hivatalát ellátja. A Trump által leírt pápaiatlan stíluson túl a kúria némely tagja nem tud mit kezdeni azzal, hogy a Pápa szabadon kezeli a hivatalát. Kifogásolják, hogy nem költözött be az Apostoli palotába, hanem továbbra is a Santa Maria vendégházban lakik, ahol a konklávé alatt is. A vendégház kápolnájában mond reggelente misét, ahol fejből mondja el a beszédét is. Ezeket a miséket a koronavírus-járvány alatt az interneten is közvetítik.

A rögtönzött beszédekben a Pápa a főpapsággal kapcsolatos témákat vet fel, konkrét gyakorlati tanácsokat ad a mindennapokra, vagy a lelkiség manapság jelentkező gyenge pontjait veszi górcső alá. De mindenekelőtt azokat illeti kritikával, akik az egyházi előírásokat követik, de mégsem az evangélium szerint élnek: a nagyvállalatok vezetőit, akik vasárnaponként misére járnak, de az alkalmazottaikat nem fizetik meg tisztességesen, a fiatal papokat, akik előszeretettel hordanak finom anyagból készült ruhákat és drága kalapot, de Ferenc pápa szavai szerint csak „funkcionáriusokként látják el a papi hivatalukat, ami persze végül nevetségessé teszi őket az emberek szemében”. Ferenc véleménye szerint a szigorúan katolikusok gyakorta csak a látszat, a hit szempontjainak betartására ügyelnek, de hiányzik belőlük Isten szeretete és jósága. „A merevség mögött a háttérben mindig megbúvik valami” – mondja, „az ilyen emberek gyakran kettős életet élnek, ami néha már-már beteges.”

A Pápa közvetlensége és merész szókimondása gyakran döbbenti meg és bosszantja fel nem csak az egyházvezetést, hanem azokat is, akik a büszkén vallják magukat a hit védőinek. „Imádkozunk érted, főleg akkor, ha nem felolvasod a szöveget, hanem fejből mondod” – mondta félig tréfából a kúria egyik tagja Ferencnek egy találkozó után. Ebből is látszik, hogy némely magas rangú egyházi tisztviselő tart attól a pápától, akinek nem okoz problémát, ha megkerüli az egyházi apparátust, és makacsul tiltakozik az ellen, hogy a beszédeit mások írják meg helyette, azokat előzetesen felülvizsgálják és a későbbi idők számára megőrizzék.

„Benedek az én pápám“

A második, a Pápát inkább politikai szempontból ellenzők csoportjában olyanok dominálnak, mint Matteo Salvini, az olasz Liga populista pártfőnöke, Jair Bolsonaro, a brazil államelnök és Donald Trump. A földi királyságokban nem szeretik az olyan pápákat, aki újra meg újra a menekültek befogadását kérik, és a környezetvédelemre szólítanak fel. Matteo Salvini a közösségi csatornákon egészen nyíltan támadja Ferenc pápát. 2016. szeptemberben például feltett egy fotót, ahol a pólóján „az én pápám Benedek” felirat volt olvasható. Az olasz politikus tanácsadója Steve Bannon, aki korábban Trump stratégiai tanácsadója volt, és aki 2016-ban Ferenc pápát a hírek szerint ellenségnek nevezte. Bannon megpróbált egy, a Pápát kifogásoló hálózatot felépíteni. A hálózatba beletartozik egy Gladiátoriskolának nevezett, populista-nacionalista tanintézet is, amely Olaszországban egy egykori kolostorban működik. A Pápát ellenző csoportok útjai időről időre keresztezik egymást. Ilyen eset volt például a pápát kritizáló, tradicionalista Raymond Leo Burke kardinális esete is, aki felajánlotta szolgálatait Salvininek és Trumpnak is, Bannonnal viszont nemrég megszakította a kapcsolatot.

Ferenc pápa nem rejti véka alá a véleményét, amikor például kijelenteti, hogy némely mai európai politikus nem sokban különbözik az 1930-as évek politikusaitól, akik a nemzetek megosztásával jutottak hatalomhoz, és akik most olyan emocionális és elhamarkodott megoldásokat kínálnak, amelyek a megosztott nemzeteket ugyan rövidtávon konszenzusban egyesítik, de nem jelentenek hosszútávú megoldást.

A politikai felhangoktól sem mentes teológiai kritika különösen az Amazóniai Szinódus alatt erősödött fel, amikor a Pápa az Egyház figyelmét a környezetpusztításra és a világ elfeledett sarkában élő katolikus hívők igényeire próbálta felhívni. Ekkor lehetett különösen jól megfigyelni a tradicionalista teológia és a nacionalista-populista politika összefonódását. Bolsonaro aggódott a szinódus miatt, hiszen elhibázott politikája katasztrófát jelent az esőerdő számára, és a 2019-es nagy erdőtüzeknek egyik okozójaként tartják számon. Nem akarta tehát, hogy az Amazonas, ezen keresztül pedig politikájának kudarca kerüljön a média kereszttüzébe. 2019. októberben, még a találkozó előtt katonai és diplomáciai küldöttséget menesztett Rómába, hogy lobbizzanak az érdekében, és hogy a szinódus résztvevőit befolyása alá vonja. Augusto Heleno, a brazil védelmi miniszter azt nyilatkozta az Estado de São Paulo c. lapnak, hogy „aggódunk és az ügy hatását semlegesíteni szeretnénk.” A szinódus alatt bukkant fel a Youtube-on 800 ezer követővel rendelkező influencer Bernado Küster is, aki az amerikai pápaellenes médiának szolgált szenzációkkal. Azt állította például, hogy a szinódust a Ford-alapítvány finanszírozza, és hogy a szinódus a „kommunisták” befolyása alatt áll. Ezek nem sokkal később a konzervatív National Catholic Register és a LifeSiteNews portálok hírei között is felbukkantak.

Kardinálisok és Gloria von Thurn und Taxis

A szinódust, amelyen a püspökök egy része a házas férfiak pappá szentelését és a női diakónusi hivatal bevezetését is javasolta, több konzervatív kardinális is elítélte. Az ellenzők egyike Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi vezetője volt, akinek a véleménye szerint a szinódus záródokumentumába hamis tanítás került. E véleményét röviddel a záródokumentumról szóló szavazás előtt a kardinális egy washingtoni rendezvényen is elmondta. A támogatói között szerepel Gloria von Thurn und Taxis bajor hercegnő, aki a Pápa ellenzőit segíti, és aki a számukra a római és a regensburgi palotájában fogadást is adott. A hercegnő a washingtoni rendezvényen Müller kardinálist a mai katolikus ortodoxia vezetőjének, a Katolikus Egyház Donald Trumpjának nevezte.

A Pápa eközben az ellenzőit figyelmen kívül hagyva, magabiztosan folytatja munkáját. Minden nap 4:30-kor kel, imádkozik, majd a Covid-járvány ellenére is teli naptára szerint végzi örömmel most is, mint mindig, a dolgát. Magabiztos, és mint jezsuita, bölcs stratégia szerint cselekszik. A küldetésének tekinti, hogy az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat mai Egyház-tervét jelentő határozatait a gyakorlatba átültesse, ami szerint az egyháznak nem erődítmény jellegűnek kell lennie, hanem Krisztus élő tanújaként kell a világban jelen lennie. Ferenc figyelmének középpontjában a szinodalitás, az egyház közösségi léte áll, amely az egyház új formáját jelenti a 3. évezredben, és amelyet a Német Katolikus Egyház oly előszeretettel alkalmaz. Ferenc pápa egy azok közül, aki az emmauszi úton az apostolok után siet, akiknek a szíve lángolt, amikor Jézus az írásokról beszélt hozzájuk az úton.

Ferenc pápasága egy soha véget nem érő utazás, de ő bízik annyira a „sensus fidei”-ben, Isten népének hitérzékében, hogy az Egyházat vezesse. Hiszen végül is nem a befolyással bírók, hanem az egyszerű hívők azok, akik számára a jövőben követendő utat kell kijelölnie.

Írta: Christopher Lamb

Forrás: katholisch.de

Fordította: Frick József