Szent Bálint, azaz Római Szent Bálint áldozópap, a római keresztényüldözés mártírja, a szerelmesek védőszentje. Ünnepnapja február 14-e. Ez a nap Bálint, illetve Valentin névnapja, illetve nyugati kultúrában Szent Bálint nyomán a „szerelmesek napja” is. Valentin-nap vallási eredete azonban mára már elhomályosult. Ennek apropóján a Katolikus Tábori Püspökség sajátos módon emlékezik Szent Bálint püspökre. A továbbiakban írásukat közöljük.
Mi, katonák nem mehetünk el mellette, vállat vonva. (Szent) Valentin (magyarul Bálint püspök) a 3. században élt, és titokban adott össze fiatal párokat, köztük katonákat. Ez akkor válik különösen is érthetővé, ha tudjuk, hogy a Római Birodalomban (és tegyük hozzá sok száz éven át utána is) katonák csak a szolgálati idejük leteltével házasodhattak meg. Privilégiumnak számított, ha valakinek a császár (esetleg magasabb elöljáró) előbb engedélyt adott ehhez.
Fiatal, szerelmes (és keresztény) katonáknak a házasság szentsége fontos volt. Valentin püspök ezért titokban adta össze őket, és megajándékozta őket egy-egy virággal, saját kertjéből. Bár nagyon régen történt és az egyház is nehezen igazolhatónak (de nem kizártnak tekinti) a legendát, ezért inkább a néphagyomány vitte tovább a vele kapcsolatos elképzeléseket és szokásokat. Egyes feltételezések szerint az elvárt hozományt is kipótolta, ha szükséges volt.
A fentiek miatt azonban a szerelem és házasság védelmezőjét láthatjuk Valentinban. Katonáknak pedig különösen is fontos: egy katona (különösen ha messze van) tudja mennyi erőt ad egy igaz szerelem, házasság, család.
Forrás: Katolikus Tábori Püspökség
