Nagypénteken minden évben bemutatjuk a hívőknek hódolatra a Krisztus keresztjéből származó ereklyét. Természetesen felmerül a kérdés, hogy valóban abból a keresztből származik-e, és hogy ezt honnan tudjuk.
Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amellyel a katolikus-ellenes protestánsok szívesen ostoroznak minket (azon kívül, hogy „Miért tisztelitek Máriát?” és „Miért nevezitek papjaitokat atyának, amikor Jézus azt mondta „Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei”? (Mt 23.9-10.) Néha ez a piszkálódás csúfolódássá válik: „Ha a katolikusok összegyűjtenék az „eredeti keresztfából” származó összes ereklyét, elég faanyaguk lenne Noé bárkájának megépítéséhez.”
Ez a kérdés jónéhány évvel ezelőtt arra ösztökélt egy francia tudóst, hogy felvegye a kesztyűt és válaszoljon a kihívásra. A kapcsolódó cikkben olvashatunk arról a munkáról, amelyet a 19. században élt Charles Rohault de Fleury végzett, amikor kiszámította a kereszt súlyát, és összehasonlította azt az összes ismert, hitelesített, keresztből származó ereklye súlyával.
A kereszt súlyának megbecsüléséhez De Fleury olyan tanulmányokra támaszkodott, amelyek azt vizsgálták, milyen súlyt bírnak el fárasztó munkákat végző, erős férfiak. Egy robusztus alkatú hordár például több mint 3 kilométeren keresztül képes 200 fontnak (kb. 90 kg) megfelelő súlyt cipelni, mielőtt megpihenne. Krisztus keresztje is ilyen súlyú lehetett, de elgyengült, megostorozott testére kb. 55 fonttal nehezedett, mivel inkább húzta maga mögött, mint a levegőbe emelve vitte. Ezt követően De Fleury kiszámította a kereszt térfogatát, és bőséges (tízszeres) ráhagyással megbecsülte a fennmaradt ereklyetöredékek térfogatát is. Eredményei szerint az ismert fennmaradt töredékeknek még a tízszerese sem teszi ki az eredeti kereszt egy ötödét sem. A töredékek tömegét 2400 köb-hüvelykre becsülte (1 hüvelyk 2,54 cm). Noé bárkája tehát szóba sem jöhet, sőt még egy kereszt összerakása sem.
Hogy hogyan találta meg az igazi keresztet Helena császárnő (Szent Ilona), arról ebben az írásban olvashatunk.
Miért hisszük azt, hogy az az apró szilánk, melyet a Rózsafüzér Miasszonyunk (Our Lady of the Rosary) katolikus templomban hódolatra kiteszünk, valóban a Szent Ilona által talált keresztből származik? Azért, mert amikor ereklyéről beszélünk, ami lehet csont, szentek testének más maradványa, vagy – mint esetünkben – Krisztus keresztjének egy darabja, arról az illetékes személy (általában egy püspök) hitelesítési bizonyítványt állít ki „valódi” megjelöléssel. Ez igazolja az ereklye valódiságát. Esetünkben a szóban forgó szilánkot egy nagyobb, igazoltan eredeti darabból választották le Belgiumnban a 17. században. Az a darab viszont a római Santa Croce Gerusalemme (Jeruzsálemi Szent Kereszt) bazilikában őrzött ereklyéből származik. A Szent Ilona római villájának helyén álló templom történetét a Wikipédia és a Magyar Katolikus Lexikon is ismerteti.
Az ottani ereklyék és az abból leválasztottak valóban hitelesek? Természetesen ezt lehet vitatni, de valószínűleg sohasem bizonyítható. Azt azonban tudjuk, hogy ez az ereklye nagy valószínűséggel Krisztus keresztjéből származik, és bizonyos, hogy ilyenként hódolnak előtte több ezer éve.
Ami engem illet, inkább többet hiszek el, mint kevesebbet. Ha bírálnak, inkább hiszékenységgel vádoljanak, mint cinizmussal.
Szerencsére nem kell hódolatot mutatnunk vagy hinnünk az ereklyék hitelességében ahhoz, hogy jó keresztények legyünk. Ugyanúgy, mint Szent Ilona, szeretjük az Urat, aki meghalt értünk. A keresztjéből származó szilánk azért kedves nekünk, mert Reá és az értünk hozott áldozatára emlékeztet minket.
