Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Valóban nem több a katolicizmus, mint az erkölcsösség egy útja?

Közzétéve

Fotó: Pixabay

A kereszténység esszenciája végső soron nem a szabályok, hanem egy személy, Jézus Krisztus

Az Egyház és a modern világ között fennálló legtöbb vita forrása, hogy az Egyház tanítását gyakran önkényes szabályok és törvények rendszereként fogják fel, még azok a hívők is, akik egyébként rendszeresen járnak szentmisére. Az ember időről időre elbizonytalanodik saját hitében, és innen már csak egy lépés, hogy megkérdőjelezzen ezt vagy azt. (Miért kötelező a vasárnapi szentmise? Miért nem lehetnek a nők is papok? Biztosan követni kell-e az Egyház felfogását a fogamzásgátlással kapcsolatban?) Másrészt akadnak olyanok is, akik a hit parancsait valamiféle elvont, ítélkező formában tartják be, amely mentes minden valódi szenvedélytől vagy megértéstől.

Aki a katolikus hitet mindenekelőtt nem egy ember és Jézus Krisztus kapcsolataként fogja fel, az a következő három megközelítés valamelyikének tekinti azt: vagy az élet egy rendszere a sok közül (relativista felfogás); vagy erkölcstanító, moralista mentalitás; vagy pedig egy elutasítandó álláspont, mert kívül esik az emberi élet realista felfogásán.

Luigi Giussani atya, a „Communion and Liberation” (Szentáldozás és Felszabadulás) elnevezésű egyházi mozgalom alapítója így ír:

„A kereszténység esemény. Nincs más szó rá, ami kifejezné a valódi természetét: nem törvény, nem ideológia vagy felfogás, és végképp nem projekt. A kereszténység nem egy vallási tantétel, doktrína, nem erkölcsi szabályok sorozata vagy szertartások összessége. A kereszténység tény, esemény: minden más csak következmény.”

A kereszténység, mint „esemény” nem más, mint találkozás Jézus Krisztussal, a testté lett Igével, aki Szűz Máriától Betlehemben született 2000 évvel ezelőtt, aki megérinti az emberek szívét és úgy fedi fel magát mindenki számára, hogy nem lehet Őt figyelmen kívül hagyni. Akit ez a találkozás megérintett, elhiszi annak a szavait, akivel találkozott és követi Őt. Ebből a nézőpontból az erkölcs minden, csak nem elavult szabályrendszer, hisz Jézus Krisztus ellenállhatatlan vonzásából fakad. Míg ha ez a találkozás elmarad, a kereszténység valóban egyszerű értekezéssé, doktrínává vagy moralizálássá törpül. A találkozást követően – Giussani atya szavai szerint – már nincs más, csak a ragaszkodás Hozzá, akivel találkoztunk. És ez a hozzátartozás a Krisztusi tanítások iránti engedelmességben nyilvánul meg, pont úgy, ahogyan Ő adta azokat Egyházának.

„Ha a kereszténységet egy múltbéli tényre vagy egy egyszerű kategóriára csupaszítjuk le, akkor a jelenben valóban nem marad több belőle, mint puszta erkölcs” állapítja meg Julián Carrón atya, a Communion and Liberation mozgalom nemzetközi vezetője. „Valahogy úgy, mint amikor két ember között elmúlik a szerelem, és ami marad, az nem több mint tennivalók vagy elvégzendő feladatok összessége. A vonzalom már elmúlt, és a két ember közötti távolság egyre csak nő.”

Mi kell akkor ahhoz, hogy a Kereszténység ne silányuljon puszta erkölccsé? A Krisztussal való találkozás állandó keresése és megújítása, mert ez képes felébreszteni a vágyat bennünk az Ő követésére.

Forrás: Aleteia

Fordította: Dr. Süle Katalin

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Dudar Erzsébet

    2020-05-18 at 18:31

    Megerősített hitemben

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű