Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Válogassuk meg a híreket – boldogabbak leszünk!

Közzétéve

Fotó: Diego Cervo | Shutterstock

Ha csökkentjük a félretájékoztató és megbotránkoztató hírforrásaink számát, a végén feltehetően jobban informáltak leszünk … és ráadásul nyugodtabbak is.

Ezt a kis írást a Missouri folyó erdőkkel borított völgyében fekvő, Hermann nevű, német lakosságú, bortermelő városkának az egyik kávézójában írom. Időről időre visszahúzódom ide, hogy kitisztítsam a fejemet. Persze, szeretem a lelkipásztorkodást, és szeretek a papi élet legsűrűjében lenni, de időnként egy-egy hét eltávolodás életfontosságú a mentális egészségem szempontjából.

Ebben a kisvárosban egy olyan épületben lakom, amely csak murvával leszórt úton közelíthető meg. Nincs térerő, a legtöbb szomszédom szarvasmarha, és reggelente, ha kinézek az ablakon, nem látok mást, mint a lángoló sárga lombkoronákat a dimbes-dombos tájon, ahogyan kikukucskálnak a tó fölött éppen felszálló ködből.

Amikor itt vagyok, nagyon kevés hírt olvasok. Minden kapcsolatomat elveszítem a politikai közbeszéddel és a városban mindenkit éppen izgató friss villongásokkal, és kikapcsolódom a helyi plébániai pletykákból is. Nem is teszek mást, mint úszkálok, fizikai munkát végzek, regényeket olvasok, kerékpározom és borospincéket látogatok. Ez maga a Paradicsom.

Ismerek más ilyen helyeket is – egy vadonbeli zugot, egy sátorozásra alkalmas helyet, egy visszavonulásra alkalmas pihenőközpontot, egy családi nyaralóhelyet. Amikor ott vagyunk, a világ gondja-baja eltűnik és boldogabbak vagyunk. A szokás persze azt mondatná: jó, jó, szép az ilyen pihengetés, de hát az ember nem élhet így állandóan. Hiszen elmegy az ember mellett az „igazi” élet! Elvárják tőlünk, hogy valamikor mégis csak visszakapcsolódjunk, tájékozódjunk, érdeklődjünk a hírek iránt és tegyük naprakésszé ismereteinket a politikai történésekről. Ez a felelősség a mi vállunkon van, felnőttekén, és állampolgári kötelességből fel kell vennünk és cipelnünk kell ezt a terhet.

Valóban cipelnünk kell?

Nem olyan régen a Word on Fire oldalon egy cikket olvastam Joe Heschmeyertől, és azon kaptam magam, hogy olvasás közben egyetértőleg bólogatok. Már a cikk címében egyenesen, nyersen nekünk szögezi gondolatát: „Így rombolják a lelket a hírek és a politika”. Írásában amellett érvel, hogy a hírek fogyasztása ténylegesen nem tesz bennünket tájékozottabbá, jól informálttá.

Tévesen gondoljuk, hogy a hírek célja az, hogy naprakészen tartsanak bennünket a világ eseményeiről, a politikáról és ilyesmiről. A hírszolgáltatóknak nem ez az elsődleges érdekük.

Mint minden üzleti vállalkozásnak, az újságoknak, honlapoknak, televíziós hírcsatornáknak is pénzt kell termelniük. Ebből következően nézőkre, előfizetőkre, kattintásokra van szükségük. Ezek begyűjtéséhez pedig nem a józan, racionális, elfogulatlan tájékoztatás vezet, hanem sokkal inkább a mocskolódás, a dühítés és a félelem felkeltése. Nem mindegyik hírforrás műveli ezt azonos szinten, de azért jó, ha tudatosítjuk.

Arra gondoltam, ez olyan fontos téma, hogy belevettem a híveim számára az egyik szentbeszédbe. Azt akartam, hogy lássák, itt két különböző dologról van szó. Az egyik az igazi bölcsesség, az előítéletektől mentes, pontos világlátás és az elővigyázatos reagálási képesség. A másik esetben a gyalázkodás és félelem motiválja döntéseinket. A szentbeszéd nagy hullámokat kavart. A legtöbben nagyra értékelték. Néhányan bizalmasan bevallották, hogy ők is valószínűleg hírfüggők, és észrevették, hogyan teszi ez őket boldogtalanná. Fogadkoztak, hogy ezentúl visszafogják magukat.

Nem olyan régen magam is végeztem egy hasonló kísérletet. Bekapcsoltam az autóban a rádiót és mintegy tíz percig híreket hallgattam. Régebben, már jó pár évvel ezelőtt, abbahagytam a töméntelen hírhallgatást. Éreztem, hogy elvon a boldogságtól. Soha nem sajnáltam ezt a döntésemet, de most meg akartam hallgatni, hogy miről is mondtam le. Ez alatt a tíz perc alatt meggyőződhettem tőlük arról, hogy milyen rettenetes az életem, hogyan hull darabjaira a világ, hogyan próbál minden politikus becserkészni engem. Mosolyom lehervadt, és felhőként beterített a szorongás.

Kikapcsoltam a rádiót, és gondolkodni kezdtem azon, mit is hallottam. Aztán összehasonlítottam a jelenlegi életemmel. Felidéztem, hogy a munkám csodálatos, a családom is csodálatos, és az áldás, a kegyelem indokolatlanul, túlzott mértékben is elhalmoz. Felidéztem, hogy Isten szereti az ő gyermekeit, és sokkal inkább gondoskodik rólunk, mint a mezők liliomairól. Tudtam, hogy egynémely hívőm mostanában elég nehéz időket élt meg, de azt is tudtam, hogy a plébániánk összetart, mint egy szorosan egybefonódó család, és törődünk egymással. Az én életem és a plébániám élete nem tökéletes, de alapvetően boldog.

Kinéztem az ablakon, és észrevettem, hogy a naplemente beragyogja az eget, és a felhők boldogságot sugároznak. A valóság egyáltalán nem felelt meg annak, amit a hírek mondtak, még távolról sem.

Világos, hogy a csendes elvonulás nem mindig lehetséges, de megválogathatjuk, milyen híreket fogyasztunk, és ettől még ugyanolyan tájékozottak leszünk, mint egyébként lennénk. Sőt, igazából a félretájékoztató és mocskolódó hírforrások kizárásával valószínűleg még jobban informáltak is leszünk.

Továbbra is figyelem, mi történik az országban és a nagyvilágban. A katolikus hírek közül a pozitív, megerősítő hírforrásokat keresem, mint a mi saját egyházmegyei lapunk vagy az Aleteia portál. A politikai hírek esetében akkor olvasok valamennyit és nézek utána dolgoknak, amikor szavazni kell, és nem izgulok megszállottan a maradék időben. Szívesen olvasok hosszabb írásokat érdekes, időszerű témákról. Érdeklődésem, figyelmem többi részét családomra, egyházközségemre, a barátaimmal való beszélgetésekre fordítom. Nem szükséges tudni, mit gondol éppen mindenki, vajon ki van felháborodva és mi miatt, és milyen új fejlemény miatt kell ma pánikolnunk. Úgysem tudunk ezeken változtatni. Viszont törekedhetünk arra, hogy Isten bölcsességét kutassuk, és a lehető legjobban éljük életünket azokkal, akiket szeretünk.

Írta: Michael Rennier atya, Missouri, USA via Aleteia

Fordította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű