fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Vannak-e a keresztény embernek ellenségei?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

A keresztényeknek nem szabad hibáztatniuk saját magukat azért, hogy őket nem mindenki szereti. Krisztus azt kívánja meg tőlük, hogy szeressék ellenségeiket, Ő nem mondott semmi olyat, hogy nem lesznek ellenségeik.

Egy általánosan elfogadott vélemény szerint a keresztények azt a furcsa szektát alkotják, akik mindenkit szeretnek, és nem ismernek semmiféle kifejezett ellenséget, függetlenül azok akaratától. Az első állítás igaz, a keresztények igyekeznek szeretni minden embert, amennyire csak képesek erre, Isten Lelkének segítségével. Persze, van néhány elkerülhetetlen nehézség a Jézustól kapott, az ellenség szeretetére vonatkozó követelmény terén. A második állítás viszont nem helytálló. Krisztus így szólt: „Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást és imádkozzatok rágalmazóitokért”. (Lk 6, 27-28). Ez egyedülálló a világ történetében, és már önmagában véve is istenségének bizonyítékául szolgál, mégis hallatlan realizmus hallható ki ebből a mondásból. Jézus nem rejti el, hogy tanítványai az ellenségesség jeleivel fognak találkozni, és hogy az emberek ellenségesen állnak majd velük szemben.

Bár Jézus megkívánja, hogy szeressük ellenségeinket és imádkozzunk értük, mindenesetre ellenségként határozza meg őket. Ilyen körülmények között, vajon hogyan jutottak arra a gondolatra az Egyházon kívül, de még azon belül is, hogy a keresztényeknek „aranyos plüssmaci” mentalitásuk van, és olyan világképet dédelgetnek, ami szerint „az egész világ remek, az egész világ aranyos”. Hogyan magyarázzuk meg ezt a melléfogást?

A „szuper-keresztény” szindróma elutasítja, hogy ellenségeink vannak

Az első ok abban gyökerezik, hogy azt hisszük, jobb evangéliumi emberek vagyunk, ha tagadjuk, hogy ellenségeink lennének. Egyesek úgy ítélik, hogy az ilyen magatartás közelebb áll Krisztus elveihez. Ez igen sajnálatos zavarokhoz vezet, egyrészt a barátok és ellenségek megkülönböztetése terén, másrészt azt illetően, hogyan is kell kezelnünk az utóbbiakat. A korábban idézett krisztusi szavak feltételezik, hogy a barátok és ellenségek megkülönböztetése megtörtént. Jézus számára nem „aranyos”az egész világ.

Újítása abban áll, hogy megkívánja, hogy imádkozzunk a rosszakaróinkért és szeressük őket. Azok a keresztények, akik azt állítják, hogy nincsenek ellenségeik, több dolgot összekevernek: a sérelmek megbocsájtását, az ellenség szeretetét és bizonyos embereknél a jó és a rossz közötti határ elmosódását. Egy utópisztikus evangéliumi felfogás a gonoszok és bűnözők ártatlanságát tételezi fel, mint a Királyság eljöttének a jelét. Mintha Krisztus minden embert szentté avatott volna! Ezt az esztelenséget találjuk meg egyes nem keresztény ideológusoknál, akik a bűnözést szentesítik, és kiátkozzák a rendőrséget és a hatóságokat. Ez a megbolondult keresztény felfogás példája!

Keresztény mazochizmus és rossz lelkiismeret

Az ellenség létezése elutasításának második oka a bűnösség komplexusa. „Ha ellenségeim vannak, akkor bizonyosan megérdemeltem, mert a magam részéről hozzájárultam ellenséges magatartásukhoz. Én vagyok elsősorban felelős!” Ilyen beszédek hallatszanak gyakran, bizonyos keresztények magukról ilyeneket gondolnak, ezek azonban a rossz lelkiismeret gyümölcsei. Pedig Krisztus megmondta, hogy bennünket, épp úgy mint őt, vagy ok nélkül fognak gyűlölni (Jn 15, 25), vagy pedig a világ erkölcseitől eltérő magatartásunk miatt (Jn 15, 19). Másként megfogalmazva, az esetek többségében nem vagyunk felelősek az általunk megtapasztalt gyűlöletért.

Sajnos a keresztény mazochizmus egy igen elterjedt jelenség. Az ellenség szeretetét egyesek úgy értelmezték, hogy kötelességük saját magukat gyűlölni, és ezzel szemben túlértékelni azokat, akik nem keresztények. Ez egy nagyon terjedő felfogás. Sokan magukat szuper-keresztényeknek tartva bírálják a saját vallásukhoz tartozókat és tömjénezik az Egyház ellenfeleit! „Én Krisztus tanítványa vagyok. Bizonyíték erre, hogy jobban szeretem a szélsőségeseket, akik vesztemre esküdtek, mint a vasárnapi vallásgyakorlókat, akik fázékonyan összehúzódva üldögélnek kényelmesen szellemi magaslatuk trónján!” Így jutottak el a keresztények oda, hogy szentségük fokát azon mérik, milyen mértékben utálják az Egyházat és csodálják azokat, akik másként gondolkodnak, mint a Tanító Hivatal. Ezek szerint az utópisták szerint Jézus valóságos tanítványait az ellenség szeretetének és az önmaguk iránti gyűlöletnek ezen paradox jelei alapján lehet felismerni. Ilyenképpen összetévesztik a mazochizmust az ellenség szeretetével.

Krisztus nem ígérte meg, hogy nem lesznek konfliktusok az Egyház és a világ között, mindenki összeölelkezik, és majd a „Lamourette-csók”* adja meg a jelet arra, hogy Jeruzsálem leszállott a magasságból. Krisztus azt kérte, hogy szeressük ellenségeinket, hogy tartsuk oda másik orcánkat is, nem pedig azt, hogy haverkodjunk azokkal, akik vesztünkre esküdtek. Nem kérte, hogy kössük be a szemünket és ne lássuk meg ellenséges szándékaikat. Felesleges bűntudatot éreznünk azért, hogy ellenségeink vannak. Nem leszünk kevésbé keresztények, ha meggyőződünk arról, hogy léteznek.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia


* A Lamourette-csók kifejezés jelölte 1792-ben a Törvényhozó Gyűlésen gyakorolt általános ölelkezést, amely a politikai ellenfelek nagyon is rövidéletű megbékélését mutatta, és hamarosan ki is múlt.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű