Ezekben a napokban már egészen közeli lehet emlékeinkben a szent háromnap élménye, a húsvét, miközben ott van a nyomasztó gondolat, érzés, hogy ez alkalommal nem lesz lehetőségünk bekapcsolódni a szentmisébe, megünnepelni az utolsó vacsora miséjét, nem tudunk templomi körülmények között emlékezni a papság megalapítására. A kereszt előtti hódolatunkat nem tudjuk kifejezni nagypénteken, legalábbis nem a szertartás keretében, hiszen meg sem közelíthetjük a templomot. Az ünnep csúcsa, a nagyszombati vígilia katarzis élménye is elmarad. Viszont lehetőségünk van a Magyar Katolikus Püspöki Kar útmutatója alapján, vagy a Barsi Balázs OFM atya által készített segédanyag alapján családunkkal együtt, otthoni keretek között imádkozni, emlékezni és megélni az ünnepet.
Nemcsak mi hívek, hanem papjaink is sok esetben döbbenten állnak a ránk váró napok korlátozásai előtt. Egy evangélikus püspök nemrégiben azt nyilatkozta egy rádiós interjúban, hogy még a háború ideje alatt sem volt rá példa, hogy zárva legyenek templomaink, bár jóllehet elmaradt egy-két mise. Szóval történelmi időket élünk és hasonlóan történelmi húsvét elé nézünk.
Egységben Ferenc pápával és püspökeink döntésével, saját magunk, családunk és népünk egészségének védelme érdekében természetesen ugyanazzal a hittel vesszük komolyan az állami és egyházi rendelkezéseket. Ebben a légkörben teljesen egyedi módon üzen a Budapesti Magyar Szentek plébánia káplánja, Huszti Zoltán atya. TikTok videót osztott meg Facebookon, amelyben a napi evangélium egy részlete után személyes hangvételű üzenetét közli a virtuális követőivel.
„Fonák helyzetet élünk és én most fonákul szeretném magyarázni az igét. Én nem tudom nektek a kezetekbe adni az Urat, mert ugye nincs áldozási lehetőség, nem tudtok templomba eljönni. Mi számomra most a legfontosabb mégis? Mostantól kezdve mindig a kedvező alkalmat keresem arra, hogy a kezetekbe adjam Jézust, hogy valóban Őt tudjátok megtapasztalni, és vele tudjatok lenni az ünnepeken. Akár videón keresztül, akár az imáimon keresztül, valóban Őt tudjátok megtapasztalni. Veletek vagyok! Isten áldjon benneteket!”
A pécsi ifjúsági lelkész a minap úgy biztatott, hogy
„a Jézussal való találkozás nem szűnik meg, és a vele való kapcsolatunk annak fényében változik, ahogy a figyelmünk Rá összpontosul.”
Ne feledjük: Jézus velünk van ma is, és velünk akar ünnepelni. Velünk fog ünnepelni, ha mi nyitott szívvel, Őrá figyelve készülünk és éljük meg a húsvétot családunk körében. Mert „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
A döntés a mi kezünkben van: szomorkodunk vagy ünnepelünk. A világ ma példátlan módon kínálja a lehetőséget, hogy komolyan vegyük magunkat, kereszténységünket. Komolyabban, mint valaha. Ez kegyelem.
