Lépj kapcsolatba velünk

Bakancslista

Vizsolyban jártam

Közzétéve

Fotó: evangelikus.hu

Nemrég három napot a Cserehátban töltöttem, és most először alkalmam volt elmenni Vizsolyba. Vizsoly – mosolyodik el az Olvasó -, hát persze, a vizsolyi Biblia! Ez a szókapcsolat mindenkinek azonnal eszébe jut. Ez a legrégebbi, teljes, magyar nyelvű Szentírás. És a szókapcsolaton túl még mi jut eszünkbe? Károli (Károlyi) Gáspár református lelkésznek, a fordítónak a neve, esetleg az az esemény, amikor 2002-ben ellopták a templomból a híres Bibliát, majd másfél évvel később Komáromban megtalálták. És talán fel tudjuk idézni a képét a gyönyörű könyvnek.

A látogatás után most számot szeretnék vetni magammal, és megosztani Önökkel: mit kaptam a vizsolyi látogatástól?

Kaptam sok számot és új ismereteket!

A Biblia fordítása egyes adatok szerint már az 1570-es évek második felében elkezdődött. A hatalmas munkán Károlyi mellett több fordító is dolgozott, de az Újszövetség szövegének nyelvi egységéből arra következtetnek, hogy ennek fordítását teljes egészében Károlyi maga végezte.

Károlyi Gáspár Nagykárolyban született, Brassóban és Wittenbergben tanult, majd Göncre került. A munka dandárja az 1586-tól kezdődő három évre esett. A fordítói unka mellett a teljes Biblia szövegét ő gondozta, szerkesztette, jegyzeteket írt hozzá, átíratta a fordítók kézírását, hogy könnyebb dolga legyen a szedőknek, és a másolás hibáit is javította – szóval óriási munkát végzett.

Timkó György Hogyan készült a vizsolyi Biblia szedése c. tanulmánya idézi Károlyi Gáspár méltatását A magyar irodalom története c. 1906-os kézikönyvből. Ebben ez olvasható: „[Károlyi] nem oly jártas ugyan a héberben, mint Melius, kiválóbb írói tehetséggel, finomabb stilista érzékkel sincs megáldva, de meg tudja találni a mindennapi használatra szánt, a köznépnek is érthető kifejezéseket; a körülírásokat sem kerüli, de azért elég világos; az idegenszerűségtől sem ment, de azért elég magyaros; szóval nyelve az az egyszerű, magyar stílus, mely sem magasra nem tört, sem alant nem maradt, s így legalkalmasabb lett Károli művét a legszélesebb körökben, az összes kortársak között meggyökereztetni, akikről aztán hagyománykép szállott a későbbi nemzedékekre, a tisztelet és kegyelet a bibliának még hibái iránt is.”

Csak két sort engedjenek meg nekem itt idézni, hogy érezzék nyelvezetének ódon szépségét, zamatát!

„Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik.”

(Lk: 1, 49-50)

A nyomtatással a lengyel Mantskovit Bálint Vizsolyon működő nyomdáját bízták meg. A betűket Németországból hozták, a papírt pedig Lengyelországból. A nyomtatást 17 hónapi munka után 1590. július 20-án fejezték be. A könyv 2412 oldalas, hat kilogramm súlyú. Idegenvezetőnk 4,5 millió betű kiszedéséről beszélt, de Timkó a sorok megszámolásával és a soronkénti betűátlag számításával feltehetően pontosabb eredményt közöl, amikor 7 millió 350 ezer betű kiszedéséről ír. A nyomdában Mantskovit mellett mindössze négy szedő és talán nyolc nyomó dolgozott, igen hosszú, napi 14-15 órás munkaidővel. Ne feledjük, hogy az egyes oldalak kinyomtatása után a betűket a szedőknek még vissza is kellett tölteniük a szedőszekrénybe! Micsoda teljesítmény!

A kiadáshoz persze pénz is kellett. Rákóczi Zsigmond, későbbi erdélyi fejedelem, aki a település ura volt, bőkezűen támogatta a fordítást és a nyomtatást is. A kinyomtatott 700-800 Bibliából 52 példány maradt fenn összesen, pontosabban: ennyinek ismerik a helyét. Magyarországon 28 példány található (például az Országos Széchényi Könyvtárban, a Magyar Tudományos Akadémián vagy Kalocsán, Kecskeméten, Sárospatakon, Debrecenben, de a Kárpát-medencében is van belőlük többek között Gyulafehérváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Pozsonyban, Kassán és Eperjesen).

Az első magyar nyelvű Bibliának nemcsak a könyvnyomtatás fejlődése vagy a hit megerősödése szempontjából van jelentősége, hanem a magyar irodalmi nyelvben is hatalmas előrelépést jelentett, és szinte felmérhetetlen a hatása nyelvünk alakulására.

Gazdagodtam egy gyönyörű Árpád-kori templommal!

Nézzék csak meg a tetőzetek különböző magasságait, a négy különböző egységet, tömböt! Idegenvezetőnk szerint ez négy építési szakaszt feltételez, és ő a legrégebbi, legalacsonyabb részt a kicsiny, félkör alakú szentéllyel még Szent István idejére datálná, amikor tíz falunként kellett egy templomot építeni. Ennek azonban nem találtam nyomát más magyarázatokban, amelyek szerint a kép jobb oldalán látható román stílusú egységek teljes templomként, egyszerre épültek, még a 12. század végén, de ami biztos: 1220-ra az okleveles említések alapján a templomnak már állnia kellett. A támfal és a bokor mögött látszik is még az eredeti bejárata. Később, a 13. században épült hozzá gótikus stílusban a mai hajó és a torony. Belül pedig a falakat jó állapotú, szépséges freskók díszítik. A reformáció során a falakat lemeszelték, a freskókra csak 1940-ben egy renoválás során bukkantak rá, majd a következő évtizedekben több részletben restaurálták őket.

Fotó: vizsoly.hu

És felfedeztem egy csodálatos verset!

A vizsolyi Bibliás Könyvesházban ki van függesztve Reményik Sándor: A fordító c. verse. A költő Károli Gáspár emlékezetének szentelte költeményét. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel!

Reményik Sándor: A fordító

Károli Gáspár emlékezetének

Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát…
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás – alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.

Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél – magyarul.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű