fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Nagy kérdések

Volt Jézusnak humorérzéke?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Bár az Új Testamentumban sehol nem találkozunk azzal, hogy Jézus nevetett volna, ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelte a humort.

A nevetés valóban orvosság. Óv minket a makacsságtól, oldja félelemeinket, segít ellenállni annak a kísértésnek, hogy túl komolyan vegyük önmagunkat. Az élet nem könnyű, de a nevetés megédesíti és némi ellenálló képességgel is felvértez.

Mielőtt arcunk felragyogna a mosolytól, először a szívünket melegíti át

Az igazság az, hogy mosolygást, a nevetést nem lehet egyértelműen népszerűsíteni. Egyházunk egyik atyja ezt is mondja: „Aki az ördöggel akar együtt nevetni, az nem örülhet Krisztussal.” Vannak rossz fajta nevetések, melyeket mindannyian ismerünk: a szarkasztikus nevetés, a gúnyolódás vagy az ócska, durva poénok. Pál apostol erre figyelmeztette a közösséget az Efezusiaknak írt levélben (5, 4).

A „rátört a nevetőgörcs” és a „nyerítve röhög” kifejezések arra utalnak, hogy a nevetés miatt az ember elveszítheti önuralmát, kivetkőzhet emberi mivoltából. Szent Lukács evangéliumában azt olvashatjuk, hogy a négy áldást négy bánat követi. „Jaj nektek, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok”.

Van ugyanakkor „jó” nevetés is, ez üdítő, barátságos és erényes. Az igazi komikusok szeretik az embereket. Nevetésük nyomán mindenki jól érzi magát. Humorérzékük és szerénységük kéz a kézben jár, és egyazon a forrásból származik: az emberi létből és esendőségből, melynek mindannyian részesei vagyunk. A valódi nevettetők esetében nem arról van szó, hogy másokat kicsúfolnak, hanem az örömszerzés művészetét gyakorolják. Nyilván különböző dolgokat találunk viccesnek, de szeretjük a vidámságot, mert a mosoly öröm forrása, mely bennünk marad. Megmelengeti a szívet, mielőtt az arcunk felragyogna.

Szent emberi mivoltában Jézus átélte és sugározta az isteni örömöt

Az evangéliumokban Jézusból nem hiányzik a humorérzék. Tanítványai együgyűségének gyógyítására használja: amikor a farizeusok élesztőjéről beszél, azt hiszik, hogy tényleges kenyérre utal, vagy amikor máshol az éhségtől tartanak, miután kétszer is látták, hogyan lakat jól rengeteg embert.

Szeretek Jézus mosolyára gondolni. Az evangéliumokban láthatjuk, ahogyan osztozik emberi örömeinkben: részt vesz a kánai esküvőn; megáldja azokat a fecsegő gyerekeket, akiket a komor apostolok megpróbáltak elzavarni; megtöri a kenyeret a barátai körében, vagy különösen, amikor bűnösökkel van együtt. Megcsodálja a liliomföldet, a naplementét vagy a fává terebélyesedő kis magot. Érzi a gyülekezetek tanításának ünnepélyes örömét a zsinagógákban; elzarándokol a Templomba; várva várja az „első szentmisét”, nagycsütörtök este.

Aztán ott van még a prédikálás öröme is. Jézus örvendezik a Szentlélek imádásában és dicséri az Atyát, aki kinyilatkoztatja magát gyermekeinek. Az Atya és a Fiú legmélyebb egymás iránti öröme abban áll, ahogyan szeretik egymást: „Ő az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”. Jézus isteni emberségében megtapasztalta és sugározta ezt az égi örömöt, amelyet mi is megoszthatunk: „Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.” (Jn, 17, 13).

Írta: Alain Bandelier atya
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű