Augusztus 26-án, késő délelőtt cikk jelent meg a neokohn.hu nevű magyarországi zsidó hírportálon ezzel a címmel: „Botrányt okozott Ferenc pápa a Tórával kapcsolatos kijelentéseivel”. A kissé hangzatos című cikk (botrányt az izraeli média nem említ) ismerteti a magyar nyelvű izraeli hírportál, az Új Kelet cikkét, mi is elsősorban ebből a forrásból merítünk (de egyéb izraeli portálok cikkeit is megnéztük).
Ferenc pápa 2021. augusztus 11-én – folytatva előző szerdai katekézisét – ismét a Galata-levélről beszélt, s Mózes törvényének az üdvtörténetben betöltött szerepével foglalkozott. Ezt a szöveget nehezményezte Ratzon Aruszi, az izraeli főrabbinátus vallások közötti ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, aki a főrabbinátus nevében (így olvasható az izraeli portálokon) „aggodalmát fejezte ki Ferenc pápa zsidótörvényekkel kapcsolatos közelmúltbeli megjegyzései miatt”. Aruszi levélben kért tisztázást a Szentszéktől, mert szerinte Ferenc pápa fejtegetése „része a zsidók és a judaizmus iránti ‘megvetés tanításának’, amelyről úgy gondoltuk, hogy azt az Egyház teljes mértékben elutasította”. Súlyos vádak, súlyos szavak.
A „botrány”-ról természetesen nemcsak az Új Kelet, hanem más izraeli médiumok (Haaretz, The Times of Israel, Jewish Telegraphic Agency, The Jerusalem Post stb.) is beszámoltak.
De mi váltotta ki az izraeli főrabbinátus kritikáját?
Ferenc pápa 2021. augusztus 11-én tartott katekézisében a mózesi törvényekre is kitért, s ezt mondta:
„Isten felajánlotta nekik (értsd: a zsidó népnek) a Tórát, a Törvényt, hogy megérthessék akaratát és méltányosságban élhessenek. Azt kell gondolnunk, hogy akkoriban szükség volt egy ilyen Törvényre, ez óriási ajándék volt, amit Isten adott a népének.”
A pápa azonban ezt is hozzátette:
„A törvény azonban nem ad életet, nem ajánlja fel az ígéret beteljesítését, mert nem képes beteljesíteni azt. A törvény egy utazás, egy utazás, amely egy találkozás felé vezet … Azoknak, akik az életet keresik, az ígéret és annak Krisztusban való beteljesedése felé kell fordulniuk.”
A két idézet az Új Kelet cikkében olvasható, s ugyanezek az idézetek találhatók meg más izraeli médiumokban is. Aruszi rabbi szerint
„prédikációjában a pápa úgy mutatja be a keresztény hitet, hogy az nemcsak felülírja a Tórát; de azt állítja, hogy ez utóbbi már nem ad életet, ami arra utal, hogy a zsidó vallási gyakorlat a jelen korszakban elavult”. Ezért kéri a rabbi a Kurt Koch bíborosnak írt levelében: a pápa „gondoskodjon arról, hogy az ebből a prédikációból levont minden lekicsinylő következtetés egyértelműen elutasításra kerüljön”.
Az említett katekézis természetesen magyarul is olvasható, s aki ismeri a szöveget, rögvest rájön arra, hogy a pápa gondolatmenetéből önkényesen kiragadtak két részletet. Ferenc pápa azt fejtegette, hogy Szent Pál levele szerint nem a Törvény volt a választott néppel kötött szövetség alapja, a Törvényt „megelőzte az ígéret és a szövetség”, a Törvény ugyanis „nem szerepel az Ábrahámnak tett ígéretben”. S most jön a pápa fejtegetésében az a fontos rész, amelyet az izraeli média (s vélhetően a levelet író rabbi) megcsonkítva idéz:
„Mindezek után azonban nem szabad azt gondolni, hogy Szent Pál a mózesi törvény ellen volt. Nem! Megtartotta azt! Leveleiben többször is védelmébe veszi annak isteni eredetét, és kijelenti, hogy a Törvénynek igen konkrét szerepe van az üdvösség történetében. Csakhogy a Törvény nem ad életet, nem kínálja az ígéret beteljesedését, mert nem képes arra, hogy beteljesítse azt. A Törvény egy út, amely a találkozás felé vezet.
Pál egy nagyon fontos szót használ: a Törvény a Krisztus felé vezető ’paidagógosz’, a Krisztusban való hit felé vezető ’pedagógus’, vagyis a tanító, aki kézen fog, és elvezet a találkozáshoz. Azoknak, akik az életet keresik, az ígéretre és annak Krisztusban való beteljesedésére kell tekinteniük!”
Beszéde végén Ferenc pápa újra hangsúlyozta:
„A parancsolatoknak az az értelme, hogy ők ’pedagógiai eszközök’, amelyek a Jézussal való találkozáshoz vezetnek. Ha megfeledkezünk a Jézussal való találkozásról, és újból a parancsolatoknak akarunk nagyobb jelentőséget tulajdonítani, az helytelen! Pontosan ez volt a baja ezeknek a fundamentalista misszionáriusoknak, akik elvegyültek a galaták között, hogy megzavarják őket. Az Úr segítsen bennünket, hogy a parancsolatok útján járjunk, de megőrizzük a Krisztus iránti szeretetet és a Krisztussal való találkozás felé tekintsünk, tudva, hogy a Jézussal való találkozás fontosabb az összes parancsolatnál!”
Érdemes felidézni Ferenc pápa elődje sok évvel ezelőtti gondolatait is. Az emeritus pápa még bíboros korában, öt évvel pápává választása előtt ezt mondta
„Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt megszüntesse. /…/ Ezt Pál sem teszi. /…/ Pál azt mondja, hogy a régi törvénynek részletekig menően lényegében pedagógiai jelentése van. Krisztus azért jön, hogy azt beteljesítse. Ez azonban azt is jelenti, hogy a törvényt magasabb szintre emeli. Szenvedésével, életével és üzenetével teljesíti be azt. Ez azt eredményezi, hogy benne az egész törvény elnyerte értelmét. A törvény minden gondolata és célja valójában Krisztus személyében valósul meg.
Ez az alapja annak, amiért nekünk már nem szükséges a törvény betűjét teljesítenünk, ahogyan azt sok előírás részletesen szabályozta. A Krisztussal való közösség azt jelenti, hogy mi ott vagyunk, ahol a törvény beteljesedett; ahol a megfelelő helye található; ahol szó szerinti értelemben ’megszűntetve megőrződött’, tehát megőrződött és egyben megváltozott.”
[Joseph Ratzinger: Isten és a világ. Bp., 2004, 150-151. p.]
Tudomásunk szerint ezekre a mondatokra nem érkezett kritika. Holott a már említett izraeli lap (The Jerusalem Post) szerint épp azt kifogásolta a főrabbinátus, hogy Ferenc pápa szavai arra a több száz, a Tórában megfogalmazott parancsolatra vonatkoznak, amelyeket a zsidóknak mindennapi életükben követniük kell.
Visszatérve Ferenc pápa idézett mondataira: bízvást kijelenthető, semmi „lekicsinylő” következtetés nem vonható le a pápa gondolatmenetéből. A zsidóság vallásának „magja” a Messiás-várás. Ahogy egy nagynevű magyarországi rabbi egykor a „zsidóság rendeltetéséről” írta: „Izrael feladata a Messiás eljövetelének, az Isten királyságának előmozdítása.” [Benoschofsky Imre: Zsidóságunk tanításai. Tel-Aviv, é.n. 90. p.] A kereszténység köztudottan azt vallja, hogy a Messiás eljött, de övéi nem fogadták be; azt is tudjuk, Jézus nem azért jött – ahogy Ő fogalmazott -, hogy eltörölje, hanem hogy beteljesítse a törvényt (Mt 5,17). Erről beszélt Ferenc pápa (és elődje is) Szent Pál nyomán. A parancsolatok „pedagógiai eszközök”, de a cél a Jézussal való találkozás, s ez az elsődleges. Ahogy Ferenc pápa fogalmaz:
„Mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban, arra kaptak meghívást, hogy a Szentlélekben éljenek, aki megszabadít a Törvénytől, ugyanakkor beteljesíti azt a szeretet parancsa által.”
Ez a keresztény tanítás, amelyet az izraeli főrabbinátus értetlenkedve fogad. Ha hitünk szerint Jézus az út, az igazság és az élet, akkor érvényesnek hisszük Szent Pál üzenetét is:
„Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg.” (Gal 2,16)
A már említett izraeli napilap a Reuters nyomán közli két katolikus teológus véleményét. Egyikük, a chicagói John Pawlikowski atya egyet értett azzal, hogy a pápa szavai sértik a zsidóságot. Ezt a szöveget a II. Vatikáni Zsinat előtt is meg lehetett volna írni – tette hozzá. Philip Cunningham, a Philadelphiai Szent József Egyetem professzora szerint a pápa gondolatmenete csak zsidó olvasónak probléma, mert Ferenc pápa katolikus hallgatóságnak beszélt, de az elhangzottakat úgy is lehet értelmezni, mint a Tórához való ragaszkodás leértékelését. Aruszi rabbi és Pawlikowski atya szerint elképzelhető, hogy a pápa beszédének ezt a részét „tanácsadók írták” és kifogásolt mondatát („a törvény azonban nem ad életet….”) nem ellenőrizték körültekintően. Az izraeli lap csak a két teológus szűkszavú véleményét közli, de a véleményt alátámasztó érvelés sajnálatosan hiányzik.
A jelen ügyhöz kapcsolódóan végezetül érdemes felidézni a huszadik század egyik legnagyobb teológusának, Hans Urs von Balthasarnak ma is elgondolkodtató szavait:
„Arról a szakadásról van szó, amely Isten egyetlen népén belül ment végbe (Istennek ugyanis nem lehet két népe), s amelyet maga Krisztus váltott ki, így hát Krisztus egyházának nem szabadna úgy tennie, mintha ismerné a probléma kulcsát, s akár saját maga is megoldást találhatna rá. A teljes igazságnak csak töredékei vannak előttünk, amelyekből képtelenek vagyunk összeállítani az egész képet. Ijesztő, de már ötszáz évvel Krisztus előtt megpecsételődött a megszegett szövetség sorsa, amikor Isten megtiltotta a prófétának, hogy továbbra is imádkozzon az elvetett és száműzetésre szánt népért. Úgy tűnik, ez a szörnyűséges és a korban végérvényesnek tűnő esemény valamiképpen az utolsó előképe volt annak, amit Krisztus elutasítása jelentett. Noha a két esemény között eltelt hosszú időnek olyan gyönyörű gyümölcsei voltak, mint a késői zsoltárok, a makkabeusok utódai, a farizeusok Isten iránti buzgóságukban be akarták bizonyítani, hogy Isten törvényei betarthatók, de ezzel Pál szerint, sőt Jézus szerint is saját maguk ásták meg azt a vermet, amelybe beleestek; szent házuk ’elhagyott puszta lesz’ (Mt 23,38), és ez a pusztaság a – többségében ateista – ’izraeli állam’ kialakulásával sem változott semmit. Izraelnek nincs más lehetősége, csak a végső ígéretre várhat, amelyet maga Jézus adott, s Péter (ApCsel 2,19sk) és Pál (Róm 11) megerősített. Karl Barth predesztináció-tana mindig is mély benyomást tett rám, mert azt hangsúlyozza, hogy Istennek egyetlen népe van, amely zsidókból és keresztényekből áll, s a két népet a bal és jobb felől megfeszített latorhoz hasonlítja: az egyik a sötétség, a másik a fény felé fordul, de Krisztus mindkét oldalra kitárja karját.”
[Hans Urs von Balthasar: Vizsgáljatok meg mindent. Beszélgetés Angelo Scolával. Bp., 2004. 29-30. p.]
Aruszi rabbi levele megérkezett a Vatikánba. Kurt Koch bíborosnak, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsa elnökének irodája augusztus 25-én azt közölte, hogy a levelet „komolyan fontolóra veszi, és mérlegeli a választ”.
