Vittoria Colonna korának nagyra becsült és a szépség iránt érzékeny költőnője volt. Története napjainkban is komoly bátorítás forrása lehet számunkra.
Pár hónappal ezelőtt rábukkantam egy Vittoria Colonna nevű költőnő munkáira. Annak ellenére, hogy manapság nem igazán ismert művészről van szó, versei egyszerűen lenyűgöztek. Munkásságát, életét tovább kutatva felfedeztem, hogy művészetének napjainkban is milyen erős rejtett üzenete van. A művésznő verseiben feltárta hite mélységeit, és ezzel komoly hatást gyakorolt a nyugati művészetre.
Történetünk Itáliában, 1492-ben kezdődik. Vittoria nemesi családban született, és fiatalasszonyként, férje korai halála után kezdett verseket írni. Első versei főleg férjére emlékező művek voltak, melyek a költőnő mély gyászát tükrözték. Később bensőséges, bizalmas hangulatú verseket írt, melyek mély vallásosságáról tettek tanúbizonyságot. Hamarosan verseinek számos rajongója lett. Az érzékeny és intelligens asszonyt olyan korabeli neves költők is nagyra becsülték, mint Ludovico Ariosto és Jacopo Sannazzaro.
Vittoria Colonna ismertségét és nagyra becsültségét jól jellemzi, hogy a híres festő, Tiziano az ő kérésére festette meg Szent Mária Magdolna képét, hogy azzal egy szonettciklusát illusztrálja. A versek egyszerűen csodálatosak. A festmény kissé meghökkentő, hiszen egy érzéki és testileg vonzó hölgyet ábrázol – első látásra az volt a gondolatom, hogy Tizianot talán kissé túlzottan magával ragadta a hév a szépsége kifejezését illetően. Ezután azonban elolvastam Colonna verseit, és megértettem: Mária Magdolna az elegáns női spiritualitás, a vágy, a menyegzői boldogság és egyben a belső erő kifejezése. Női fizikai szépsége a belső, lelki szépség tükröződése. Krisztust életében mindig az asszonyok értették meg leginkább, elsősorban édesanyja, Mária, és legodaadóbb követője, Mária Magdolna. Van valami egészen különös abban, ahogyan a nők Isten hívó szavára válaszolnak. Tiziano Krisztus korai követői közül senki mást nem ábrázolhatott volna úgy, mint, Mária Magdolnát, hiszen Colonna is így írja le: „Lábai elé heveredett,/ erős karjai felemelték, – ő, aki igazán szeret/ aki a felé kitárulkozó szívet csendesen elfogadja.”
Tiziano 1531 körül festette képét, és ez azt is sugallja, hogy Vittoria Colonna már ekkor elismert, nagyra becsült hölgy volt a korabeli Olaszország legjobb művészei körében. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelentőségét annak, hogy egy özvegyasszony – vagy egyáltalán egy asszony – a Reneszánsz fénykorának kizárólag férfiak uralta művészvilágában ilyen jelentős helyet vívott ki magának. Colonna formabontónak bizonyult azáltal, hogy Mária Magdolnáról bensőséges hangvételű, spirituálisan elmélkedő verseket írt. Ő az első özvegy, aki fájdalmát szonettekbe öntve lázad sorsával szemben.
Oly bátran és félelem nélkül fejezte ki érzelmeit, hogy ez megváltoztatta az addig uralkodó általános véleményt: igenis, özvegyként is kinyilváníthatja valaki a szerelmét – akár a férje iránt, akár spirituálisan Isten iránt érzett érzelmeinek hangot adva.
Mindez még a Michelangelóval való találkozása előtt történt.
Mindannyiunk számára ismert Michelangelo munkássága, első gondolatunk, hogy ő a Dávid szobor alkotója és a Sixtus-kápolna festője. Ami azonban kevésbé ismert, hogy Michelangelo és Vittoria Colonna közt erős plátói szerelem éledt, mely jelentős hatással volt Michelangelo művészetére, és ez a plátói szerelem később közös, költészeti és festői munkákban nyilvánult meg. 1538-ban találkoztak, és életük végéig együtt maradtak. Michelangelo ott ült Colonna halálos ágyánál. Kapcsolatuk alatt hosszadalmas beszélgetéseket folytattak művészetről, költészetről és hitről. Egymás számára inspirációt és bátorítást jelentettek. Michelangelo számára Colonna halála hatalmas veszteség volt. Így jellemezte Vittoriát: „törékeny életem lelke és szíve volt”.
Életünkben mindannyiunknak szüksége van jó barátokra, olyan emberekre, akik számunkra vonzóak és motiválók, és talán még azt is érezhetjük, hogy ők a lelkünk és szívünk mozgatóerői. Még a csodálatos Michelangelónak is szüksége volt ilyen inspirációra és támogatásra – ki tudja, Vittoria nélkül milyen alkotásokkal lennénk szegényebbek? Az ő különleges nőies szépsége, bátorítása és inspirálása, valamint barátsága adott Michelangelónak erőt ahhoz, hogy művészetén keresztül kifejezze mély hitét.
Vittoria Colonna saját értékét tekintve is különleges művész volt, de fontos tudnunk, hogy idejének nagy részét azzal töltötte, hogy másoknak segítsen tehetségük kibontakoztatásukban. Kisugárzása és másoknak adott inspirációja verseinek csillogását is felülmúlta.
Története mindannyiunk számára tanulságos. Napjainkban mi is oly könnyen burkolódzunk saját kétségeinkbe. Ha összefutok egy barátommal egy kávéra, vagy ha egy fárasztó nap után hazatérek feleségemhez, azonnal arra vágyom, hogy gyorsan elkezdjek panaszkodni, hogy kiöntsem, mik kavarognak a fejemben, hogy engem mik foglalkoztatnak. Mi lenne, ha ahelyett, hogy a magam gondját azonnal kiöntöm, inkább felemelő témákat hoznék beszélgetésünkbe? Mondjuk a hitről vagy a szépségről? Vagy arra törekednék, hogy a másik emberből a lehető legjobbat hozzam ki? Vittoria Colonna egyike azoknak az embereknek, akik megmutathatják számunkra ennek az útját.
Írta: Fr. Michael Rennier via Aleteia
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
