Katalóniában a nagyfokú paphiány miatt a taragonai érsek nőknek adott felhatalmazást arra, hogy „helyettesítsék” a papokat, hogy a hívek ne maradjanak mise nélkül. Hat, „lelkipásztori feladatot ellátó világi” nőt választottak ki, hogy ezeket a „helyettesítéseket” ellássák. Levezetik a liturgikus celebrálást, elvégzik az áldoztatást a papok által előzetesen átváltoztatott szentostyával.
Az érsekség véleménye szerint szó sincs valamiféle „kényelmi kérdésről”, és arról sem, hogy nyitnának a nők felszentelése felé. A helyi katolikus vezetés megerősítette, hogy „ezek a személyek rendkívüli szolgálatot tesznek” közösségüknek, és úgy látja, hogy „természetesen a közösségekben is nagyon jó szívvel fogadják őket az emberek”. Világossá teszik, hogy amit csinálnak, azt nem tekintik szó szoros értelmében vett “misének”, hanem igeliturgiának.
A helyettesítő nők többsége sok éve már kisegít mindenféle feladatokkal a plébániákon: betegeket kísérnek, hitoktatást végeznek, idősotthonokba járnak, de egy ideje már a szószéken is egyre gyakrabban hallhatók, mivel a felszentelt papok száma egyre kevesebb. Egyikük véleménye szerint munkájukat eleinte tartózkodással fogadták, de mára elfogadták őket.
A tarragonai érsek szerint más helyeken, különösen az afrikai és latin-amerikai missziókban gyakoribb, a laikus nők szolgálata a miséken, igeliturgiákon, míg Spanyolországban és még inkább a népesebb területeken ez valamivel ritkább. Szóvivője hozzáteszi, hogy összességében az érsekség nem abból a szempontból tekint a kérdésre, hogy tanácsos-e nőket felszentelni vagy sem, hanem értékelik, hogy “ezek az emberek rendkívüli szolgálatot végeznek, és természetesen a közösségekben az emberek ezt nagyon jól fogadják”.
