Néha félünk attól, hogy elmenjünk gyónni. Furcsa dolog ez a félelem, hiszen a pap hallott már rosszabb dolgokat is, és a gyóntatószékben ott van Jézus, aki arra vár, hogy megtisztítsuk a lelkünket. Ebben a cikkben Philip Kosloski tanácsait összegeztük.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyónás szentségében a megítéltetést lássuk, amelyben Isten haraggal tekint le ránk, és készen áll a megbüntetésünkre. Következésképpen szégyenkezünk mindazért, amit elkövettünk.
Maga a szégyenkezés nem rossz, mivel előidézheti, hogy megbánjuk a bűneinket. De a szégyenérzet könnyen eluralkodik a gondolatainkon, és meggátolja, hogy egyáltalán elmenjünk gyónni.
Aranyszájú Szent János, a IV. században élt teológus, prédikátor, egyházatya, konstantinápolyi pátriárka megértette ezt az érzést, és a bűnbánóknak azt tanította, ne szégyelljék magukat, hanem tekintsenek egészen másképpen erre a szentségre.
Ne féljetek elmenni a paphoz, mert vétkeztetek. Sőt, éppen ezért menjetek el hozzá. Senki nem mondja azt: „Fekélyes vagyok, ezért nem megyek el az orvoshoz és nem veszek be gyógyszert”. Ellenkezőleg: éppen ezért van szükség az orvosra vagy a gyógyszerre.
Mi (papok) tudjuk, hogyan kell megbocsátani, mert mi magunk is hajlamosak vagyunk a bűnre. Ezért nem adott Isten nekünk angyalokat orvosként, és nem Gábrielt küldte hozzánk, hogy terelgesse a nyájat, hanem magából a nyájból választja ki a pásztorokat, innen jelöli ki a vezetőket, azért, hogy hajlamosak legyenek a megbocsátásra, és saját hibáikat szem előtt tartva ne viselkedjenek keményszívűen a nyáj többi tagjával szemben.
Ha azt gondoljuk, hogy Isten haragszik ránk, akkor félni fogunk a gyónástól. Tekintsünk úgy a gyónásra, mintha orvoshoz, lélekorvoshoz fordulnánk.
Vannak persze olyan emberek, akik az orvoshoz is félnek elmenni. De hát vannak helyzetek, amikor muszáj. Az orvos nem ellenségünk, ellenkezőleg, megmutatja a gyógyulás útját. A pap pedig a feloldozás szavaival lehetővé teszi, hogy az Isteni Orvos megszüntesse a fekélyes sebeket a lelkünkben.
Akármi is akadályoz bennünket a gyónásban, a felkészülésünk egyik lehetséges módja az, ha emlékezetünkbe idézzük az Evangéliumok egyik-másik példabeszédét.
Az alábbiakban közlünk egy rövid imádságot, amelyet Szent Jeromosnak tulajdonítanak. Az imádság az irgalmas szamaritánus és a jó pásztor példabeszédét is felidézi. Mindkét példabeszéd tökéletesen illik ide, ha a gyónás szentségének fényében vizsgáljuk. Ha bizonytalankodnál, tétováznál gyónás előtt, imádkozd el ezt az imát, és engedd, hogy Isten kegyelme kiáradjon rád és visszavezessen a nyájba.
„Mutasd meg nekem, Uram, irgalmadat, és örvendeztesd meg vele szívemet. Engedd, hogy megtaláljalak Téged, akit olyan vágyakozva keresek. Lásd, itt van az az ember, akit a rablók megragadtak, bántalmaztak, és félholtan a Jerikóba vezető úton hagytak. Irgalmas Szamaritánus, jer segítségemre! Én vagyok az a bárány, aki elkóborolt a vadonban. Keress meg engem, és vigyél újból haza, vissza a nyájamhoz. Cselekedj velem Szándékod szerint, hogy melletted maradhassak életem minden napján, és dicsérhesselek Téged mindazokkal együtt, akik mindörökre Veled vannak a mennyben.
Ámen.”
