Tudósok, művészek, költők általábanmég érzékenyebbek az élet nagy kérdéseire, mint a közösség többi tagja. A művészi intuíció, a megérzés, a múzsa megvilágosító „villámcsapásai” prófétává emelik őket. Egy lépéssel mindig előttünk járnak. Fáklyavivők, akik mutatják az utat, hogy legyen bátorságunk elindulni és továbblépni. Menni a cél felé. Mácz István csokorba gyűjtött néhány vallomást[1] az élet értelméről.
Ebből a kötetből szemezgetek. Kettő kivételével. Szentgyörgyi László marosvásárhelyi költő, újságíró soraival nyitok, majd Weöres Sándorral zárok. Ők ketten nem szerepelnek a kötetben. A többiek mind. Olvassuk, perlekedjünk velük. Szembesüljünk az igazsággal. Ízlelgessük, mint mély kút hűs vizét.
Volt, ki sorsának elébe ment. / Volt, ki sorsa elől megfutott. / Volt, ki lihegve egy helyben állt. / Volt, ki helytállva messze jutott.
(Szentgyörgyi László: Volt, ki…)
- A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz… Ha nem hinné, hogy valamiért élni kell, akkor nem élne… (Tolsztoj)
- Szeretni még akkor is érdemes lenne, ha nem „járna” érte az üdvösség jutalma… Isten belendíti a szeretet lendkerekét, a kegyelem ereje kimozdít minket a saját körünkből… – így szépül bennünk parázsként izzó vággyá, hogy szerelmes Istenünket színről-színre láthassuk. (Simon András)
- Nem hiszem, hogy az emberi életnek jövőbe mutató vagy összegző értelme volna… Abból a gyermekből lesz jó tudós, de bizony jó bróker, meg jó újkapitalista is, aki gyerekkorában megtanulta a kielégülések késleltetését… Az tart életben minket, s az mozgat előre, hogy keressük ezt a nem létező értelmet, a megállítható pillanatot… (Pléh Csaba)
- Amit saját erőnkből elérhetünk, az csakis tudásunk, lelki békénk és tiszta lelkiismeretünk lehet. Ez pedig független minden külső tényezőtől, csakis saját világnézetünktől és értékrendünktől függ. (Koch Sándor)
- Három fő útvonalat követve találhatjuk meg életünk értelmét: először is, ha valamit csinálunk; másodszor, ha valamit megtapasztalunk; harmadik lehetőségnek, hogy a szenvedésnek is megleljük értelmét, vagyis az egyéni tragédiát is győzelemmé tudjuk változtatni. (Viktor E. Frankl)
- A felebaráti szeretet gondolata nem illúzió, hanem az embernek saját, emberré válásába vetett hite. (Szondi Lipót)
- Az ember hozzátartozik egy másik világhoz is. Ha akarata fékezhetetlen, ebben a világban végtelen köröket jár be: a Szépség körét…, a Szerelem körét…, és a Kegyelem körét… A hajnal ködén át halványan megpillantunk egy ösvényt, amely a megváltásunkhoz vezet. (Alexis Carell)
- A vallás minden lét legmélyebb pontja… A vallás az emberi lét ihlete. (Hamvas Béla)
- A személyiség igazi éthosza nem az önmagát keresés vagy önérvényesítés, hanem az önátadás és önfeledtség éthosza. (Nikolai Hartmann)
- Az életet csak visszatekintve lehet megérteni, de előretekintve kell megélni. (Sören Kierkegaard)
- Az ember nagysága az, hogy egyedüli célja a teremtetlen jó… Ez a végső Cél Isten. (Jaques Maritain)
- Istenben lenni, ez annyit tesz, mint megérteni az élet értelmére vonatkozó kérdést… (Ludwig Wittgenstein)
- Nagyon kell szeretni az életet ahhoz, hogy még jobban szeressük a halált… (Simone Weil)
- A végcélnak túl kell nőnie a múló pillanaton, és gyakran épp a pillanatok feláldozása árán válik csak elérhetővé… (Sellye János)
- Az embernek önértéke van. Az ember személy. (Szent II. János Pál pápa)
- A természeti törvények szembeszökő finom „összehangoltsága” arra az egyértelmű következtetésre vezet bennünket: Isten olyanra tervezte a Világegyetemet, hogy biztosítsa az élet és a tudatosság feltételeit. Eszerint tulajdon létünk sarkalatos pontja Isten tervének. (Paul Davies)
- Az ember olyan, mint az atombomba. Nézd meg mi a funkciója, és funkciójában döntsd el az értékét! Mert lehet vele melegíteni, és lehet vele ölni… Az élet legnagyobb ajándéka a puszta lét… Borzasztó felelősség az életet tisztességesen végigcsinálni. (Szabó Magda)
- A forrás nem lesz kevesebb, ha merítenek belőle. Akkor posványosodik el a kút is, ha nem használják… (Szent-Gály Kata)
- Belső életünk Partnere maga a transzcendens Isten: végső soron mindig Ő kezdeményez, Ő részesít isteni természetében, Ő egyesít magával, Ő alakít át. (Puskely Mária)
- Erre a kérésre – hogy mit lépjek? – találták ki őseink a sakkot. Ez nem csupán játék, hanem beavatás is: egész életünk jelképesen benne van. A tábla az élet mezeje, a fekete és a fehér a Jin és a Jang. A bábuk lényed különböző erőit jelképezik. Rend uralkodik. Nem lehet akárhová lépni. Minél jobban tud sakkozni valaki, annál messzebbre lát. Mindenki szabadin választhat. Oda lép, ahová akar, – de ha nem tud sakkozni, leütik a bábuját… Minél bölcsebbek vagyunk, annál szebben játszunk… (Müller Péter)
- Valamennyien készítünk egy művet: egész életünk során dolgozunk rajta. Ez a mű az arcunk… (Czakó Gábor)
- Az ember életének az az értelme, hogy a világ nagyszerűségére, a lét értékére ráeszméljen, és örömének adjon hangot. (Jelenits István)
- A hajótörött nem azon vitatkozik, hogy miért süllyed a hajó, hanem mentőöv után kap. (Prokop Péter)
- A lélek-test-szellem szentháromságában kell keresnünk életünk értelmét… Tulajdonképpen semmi mást nem kellene a boldog emberélethez tanítani és megtanulni, mint három tárgyat: a teológiát, a filozófiát és a gasztronómiát… (Jávor Pál)
- Az ember épp abban különbözik az állattól, hogy nem a szükségletei határozzák meg cselekedeteit, hanem az, ami ösztökéli, ami vonzza: a célok, értékek, normák. (Búza Domokos)
- Életed legyen tiszta forrás: hogy az emberek szomjúságukat csillapítsák… Mintha Isten adott volna egy márványtömböt, hogy eldöntsd, mit csinálsz belőle. Például szobrot. A szobor a te kezeid között születik meg, a te vésőütéseid formálják… Az élet nyílvessző a célban. Az embernek, akár az íjnak egy cél irányában kell kifeszülnie, mégpedig a helyes irányban. (Francois Garagnon)
- Mint a magasból / ledobott kő, úgy /hullunk. Minek? Bíz / sárnak, a sírba. Node, ha így van, / mint az esésnek / vad melegétől / csillag, ha lángol: zuhanjunk át oly / ős lobogással / a gyújtó űrön, / ami az élet, hogy bármi véget / ér is a szívünk, / azt mondja rája, / ki szállni látta: óh, idefénylett! (Illyés Gyula: Csillag, ha lángol)
- E földön elfáradok / S nincs kedvem többé keresni a kulcsot, / Mit zúgva elmerít az örök örvény /S mit Isten tengerébe hajított, / Hogy nyissam véle majd a titkok ajtaját… (Friedrich Hörderlin: Ott fenn)
- Ó hidd el nekem, benned a Cél és nálad a Kulcs, / Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng – föld se remeg, / hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, / aki téged nem ért. (Babits Mihály: Zsoltár férfihangra)
- Félelmetes az élő Isten kezébe zuhanni, / de kizuhanni belőle sokkal félelmetesebb. (David Herbert Lawrence: Isten keze)
Weöres Sándor pedig, a maga finom érzékenységével, sejtelmesen és már-már misztikus mélységgel így foglalja keretbe az életet Szembe fordított tükrök című költeményében:
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
[1] Szemelvények Mácz István: Hétpecsétes könyv az élet c. kötetéből. SZIT, Bp. 2002