VI. Pál pápától egészen Ferenc pápáig látható, hogy a vizsgálatok nem voltak teljeskörűek, és McCarrick ártatlansági esküjének hitelt adtak.
A Vatikán november 10-én nyilvánosságra hozta a Theodore McCarrick volt bíborosról készített, régóta várt jelentést, amelyben áttekintették, milyen tényezőknek köszönhetően tudott McCarrick előrehaladni a különféle pozíciókban minden, napvilágra került visszaélés ellenére egészen addig, mígnem a nemzet fővárosának bíboros érseke lett.
Az alábbiakban összefoglaljuk a jelentés megállapításait. Előbb azonban áttekintjük McCarrick életrajzának főbb állomásait.
Theodore McCarrick pappá szentelése a New York-i Érsekségben történt 1958-ban. A szexuális visszaélésekre utaló első jelzések, amelyek 2018-ban kerültek napvilágra, ezekre a papi éveire nyúlnak vissza.
Papként dolgozott az Amerikai Katolikus Egyetemen, a Puerto Ricó-i Katolikus Egyetemen és New Yorkban is, többek között Terence Cooke bíboros titkáraként 1971-1977 között.
1977-ben New York-i segédpüspök lett, 1981-ben Metuchen püspöke, majd öt évre rá Newark (New Jersey) érseke. 2001-től kezdődően bíboros és washingtoni érsek. Öt évvel később, amikor 75 éves lett (ami a püspökök nyugállományba vonulásának szokásos ideje) ő is nyugdíjba vonult.
Először 2017 júniusában jöttek ki jelentések egy kiskorúval szemben elkövetett szexuális zaklatásról; a rákövetkező hónapban McCarrick kilépett a bíborosok testületéből. 2019 februárjában egy kánoni eljárás során bűnösnek találták őt helytelen szexuális viselkedés miatt, és laicizálták, azaz a klerikusi állapotból laikusi, világi állapotba helyezték. További részletekről itt olvashatunk.
Elöljáróban
Pietro Parolin bíboros, a pápa államtitkára kiadott a jelentéshez egy bevezető videóanyagot. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a jelentés „nagyon alapos szöveg” (447 oldal), és kérte, hogy a egész jelentést olvassák el, nehogy félreértések keletkezzenek abból, hogy valaki azt hiszi: az igazság ebben vagy abban a részben olvasható. Csak úgy lehet teljes egészében megérteni, hogy mi történt, ha valakinek teljes körű rálátása és ismeretei vannak mindazok alapján, amit a döntéshozó folyamatok során rekonstruáltak McCarrick volt bíborossal kapcsolatban.
Parolin bíboros azt is hangsúlyozta, hogy a jelentést eredményező kétéves vizsgálódások alatt komoly előrelépés történt a kiskorúak fokozottabb védelme terén, és immár hatékonyabb beavatkozásokkal lehet elkerülni bizonyos múltbéli döntések megismétlődését.
Példaként felhozta a Vos estis lux mundi c. motu proprio dokumentumot és azokat az eszközöket, amelyeket a 2019. februári tanácskozást követően hoztak létre a kiskorúak védelme érdekében.
A nagyon fájdalmas helyzetet érzékelve a bíboros hozzátette, hogy „ezek olyan oldalak, amelyek mély elgondolkodásra hívnak bennünket. Meg kell kérdezzük önmagunktól, mi többet tehetünk a jövőben, és hogyan tanulhatunk a múlt fájdalmas tapasztalataiból.”
A Vatikán jelentése
A jelentés elején egy 12 oldalas vezetői összefoglaló olvasható, amely VI. Pál pápától kezdve Ferenc pápáig sorra veszi a meghozott döntéseket.
Az első püspöki jelölés VI. Pál pápa nevéhez köthető, 1977-ben:
A kinevezési folyamat során mindazok, akikkel konzultáltak McCarrick kinevezéséről, a leghatározottabban ajánlották őt a püspöki székbe. Senki nem jelezte, hogy azt látta vagy hallotta volna, miszerint McCarrick helytelenül viselkedik akár felnőttekkel, akár kiskorúakkal.
Hasonlóképpen pozitív értékelés vezetett McCarrick New Jersey-ben történt kinevezéséhez, 2000-ben a washingtoni áthelyezéséhez, majd bíborosi kinevezéséhez: „Bizonyítékok támasztják alá, hogy II. János Pál pápa személyesen döntött McCarrick bíborosi kinevezéséről, és azt követően cselekedett így, hogy több megbízható tanácsadó véleményét is meghallgatta az Atlanti-óceán mindkét partjáról.”
Ezen a ponton már lehetett bizonyos vádaskodásokat hallani. Ezeket a jelentés négy csoportba osztja: két eset eltitkolt ágymegosztásról szólt, egy eset olyan névtelen levelekről, amelyeket a nuncius kapott, a negyedik pedig egy paptól származott, akire a továbbiakban „1. sz. pap”-ként hivatkoznak.
A McCarrick viselkedéséről kapott információk alapján nem látszott bölcs dolog Newarkból egy másik helyre áthelyezni őt a korábbi három székhely után. II. János Pál pápa azonban úgy tűnik, megváltoztatta véleményét 2000. augusztus/szeptember környékén, és a végén 2000 novemberében meghozta azt a döntést, hogy Washingtonba helyezi McCarrick-ot.
Miért változtatta meg II. János Pál a véleményét?
A jelentésből kiderül, hogy az Egyesült Államok azon négy püspöke közül, akiktől véleményt kértek McCarrick-ról, „hárman pontatlan és nem teljes információt szolgáltattak McCarrick szexuális viselkedéséről a Szentszéknek.” Maga McCarrick levelet írt Dziwisz püspöknek, II. János Pál személyi titkárának, és ártatlanságát hangoztatta.
Eddig a pontig a Szentszékhez még egyetlen áldozat sem juttatta el közvetlenül a panaszát. „Az „1. sz. papot”, aki ezidőtájt az egyetlen panaszos volt McCarrick szexuális viselkedésével kapcsolatban, megbízhatatlan informátornak tekintették, részben azért, mivel korábban ő maga is zaklatott szexuálisan két tizenéves fiút.”
A jelentés kitér arra, hogy McCarrick nagyon ügyesen kezelte a kényes helyzeteket, mint például Jugoszláviában, és II. János Pál pápa közvetlen kapcsolatban állt vele. A jelentés hozzáfűzi:
Noha erre nincs közvetlen bizonyíték, a kapott információkból valószínűsíthető, hogy II. János Pál pápa korábbi lengyelországi tapasztalatai arról, hogy hogyan lehet légből kapott püspökellenes állításokkal az Egyház helyzetét rombolni, szerepet játszottak abban, hogy higgyen McCarrick tagadásának.
2005-ben, XVI. Benedek pápaságának első hónapjaiban minden úgy folytatódott, mint eddig. Igen ám, de…
Az 1. sz. pap állításaival kapcsolatban új részletek érkeztek, és ezek alapján a Szentszék 2005 végén irányt váltott, és sürgősen utódot keresett a washingtoni érsekség élére, felkérvén McCarrick-ot, hogy „spontán módon” vonuljon vissza az érseki székből 2006 Húsvétját követően.
A következő két év folyamán a Szentszék hivatalnokai azon birkóztak, hogyan is kezeljék a McCarrick bíborossal kapcsolatos kérdéseket.
Ekkoriban a vádaskodások még bebizonyítatlanok maradtak. Viganò érsek, aki akkoriban a vatikáni államtitkárságon szolgált, megjegyezte, hogy kánonjogi eljárást lehetne indítani. A tényszerű kérdéseket meg lehetett volna így oldani, és kánonjogi büntetést kiszabni, de végül nem ezt az utat választották. Ehelyett az történt, hogy McCarrick lelkiismeretére és egyházi lelkületére apelláltak és jelezték, jó lenne, ha kevésbé lenne előtérben és az Egyház érdekében minimalizálná az utazásait. […]
Úgy tűnik, több tényező is szerepet játszott abban, hogy XVI. Benedek pápa elhárította a formális kánonjogi eljárást. Nem voltak hiteles vádak a gyermekekkel szemben elkövetett abúzusokról; McCarrick püspöki esküt tett, hogy a vádaskodások hamisak; a felnőttekkel folytatott helytelen viselkedéssel kapcsolatos panaszok az 1980-as évekre nyúltak vissza; és nem volt nyoma frissebb, újkeletű visszaéléseknek.
2009 közepétől kezdve a jelentés tanúsága szerint Benedek pápát már nem tájékoztatták a McCarrick-helyzetről, mivel számára a fő kapcsolatot az Egyesült Államok nunciusai – Sambi, majd 2011 végétől Viganò – jelentették.
Új fejlemény Benedek pápaságának vége felé
XVI. Benedek pápaságának vége felé egy másik metucheni pap, a 3. sz. pap tájékoztatta Viganò nunciust arról, hogy pert indított, amelynek tárgya a közte és McCarrick között 1991-ben történt nyílt szexuális kapcsolat. Viganò 2012-ben írt erről Ouellet bíborosnak, a Püspöki Kongregáció új prefektusának, és Ouellet arra kérte őt, tegyen meg bizonyos lépéseket, köztük indítson vizsgálatot püspökségi tisztviselők és a 3. sz. pap bevonásával, hogy megállapítsák, hihetők-e a vádaskodások. Viganò azonban nem tette meg ezeket a lépéseket, és ebből adódóan soha nem került olyan helyzetbe, hogy meggyőződhessen a 3. sz. pap szavahihetőségéről. McCarrick pedig továbbra is aktív maradt, és buzgón utazgatott országon belül és külföldre is.
Amikor Ferenc pápa hivatalba lépett, McCarrick már előrehaladott életkora okán kevesebbet tevékenykedett, noha még utazgatott és egyes tevékenységeket végzett.
Néhány alkalommal előfordult, hogy Parolin államtitkár és a helyettese, Becciu bíboros beszámolt Ferenc pápának McCarrick folytatólagos tevékenységéről és a korábbi jelzésekről. Viganò nuncius először 2018-ban állította azt, hogy ő már beszélt McCarrick-ről, amikor 2013 júniusában és októberében találkozott a Szentatyával, de ezt az állítását nem támasztják alá emlékeztetők, és erősen vitatják, hogy mit is mondhatott.
A Jelentés rögzíti, hogy Ferenc pápa 2017-ig soha nem kapott semmiféle dokumentációt McCarrick-kel kapcsolatban. „Azt gondolván, hogy a vádaskodásokat II. János Pál pápa már áttekintette és elvetette, és tudatában annak, hogy McCarrick XVI. Benedek pápasága alatt is aktív volt, Ferenc pápa nem látta szükségét annak, hogy változtasson a korábbi elfogadott állásponton.”
2017 júniusa volt az az időpont, amikor a New York-i Érsekség kézhez vette az első olyan vádat egy kiskorúval szemben az 1970-es évek elején történt visszaélésről, amely hitelesnek találtatott.
Ekkor kérték meg McCarrick-ot, hogy mondjon le a Bíborosok Testületéből, és ez vezetett el ahhoz az eljáráshoz, amelynek a végén a laiciziálás bekövetkezett.
Ez az információ zárja a több mint 400 oldalas jelentés 1. fejezetét, a „Vezetői összefoglalót”. A teljes jelentés itt olvasható.
Forrás: Aleteia
Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónk jóvoltából olvashattad el magyarul. Ha te is csatlakoznál fordító csapatunkhoz, vagy más módon támogatnád a Katolikus.mát, kérünk lépj velünk kapcsolatba.
