„Ma emlékezünk a fatimai jelenésekre, amikor Szűz Mária megjelent három pásztorgyermeknek (1917. május 13.- október 13. – szerk.megj.), ugyanakkor ma nagyon szomorú is vagyok, mert abban az országban, ahol a Szűz megjelent, törvényt hoznak az emberölés engedélyezésére, így újabb ország csatlakozik az eutanáziát megengedő országok hosszú listájához. Ma tehát, a Szűzre gondolva, tekintsünk Máriára, mint a tökéletes nő modelljére, aki teljes mértékben megél egy ajándékot és egy feladatot: az anyaság ajándékát és a gyermekeiről való gondoskodás feladatát az Egyházban.” – mondta a pápa.
Ferenc pápa 2023. május 13-án, a Fatimai Szűzanya liturgikus emléknapján beszélt arról, hogyan tör utat magának az eutanázia-törvény Portugáliában. A Katolikus Nőszervezetek Világszövetsége május 14. és 20. között Assisiben tartandó közgyűlésének résztvevőihez szólt.
Ferenc pápa néhány hónappal az augusztus 1. és 6. között Lisszabonban megrendezendő ifjúsági világnapra tervezett látogatását megelőzően tette szóvá a portugál parlamentben az előző napon lezajlott szavazást.
Az argentin pápa az Ifjúsági Világtalálkozóval kapcsolatos utazása során visszatérhet Fatimába, a kegyhelyre, amelyet 2017 májusában, a jelenések századik évfordulója alkalmából már meglátogatott, és amelyet ezen a hétvégén államtitkára, Pietro Parolin bíboros is felkeres.
A pápa ezen nyílt kritikája az eutanázia-törvénnyel szemben befolyásolhatja a sokáig katolikus bástyának tartott, az utóbbi években azonban nagyon gyors társadalmi változásokat átélő országba teendő második látogatásának előkészítését.
2010-ben a Portugáliában akkor hatalmon lévő szocialista kormány XVI. Benedek látogatása utánra időzítette az azonos neműek házasságáról szóló törvény végrehajtását, amelyet a parlament az év januárjában fogadott el, három évvel megelőzve Franciaországot.
Bár az eutanázia kérdése évek óta a politikai napirend középpontjában áll Portugáliában, Marcelo Rebelo de Sousa elnök többször is megvétózta annak legalizálását.
Az alkotmány által szabott korlátok miatt azonban az elnök áprilisban áttette a Parlamenthez az orvosilag támogatott halálról szóló 43/XV. rendelet jóváhagyásának előjogát, és a rendeletet május 12-én el is fogadták.
Öt év alatt ez volt a hatodik alkalom, hogy a parlament megpróbálta elfogadni a jogszabályt. Az első alkalommal, amikor a törvényjavaslatot a parlament tárgyalta, elutasították, a második alkalommal elfogadták, de az Alkotmánybíróság elutasította. Harmadszor és negyedszer, egymást követő kormányok alatt, jóváhagyták, de az elnök megvétózta azt.
Most Portugália csatlakozik Spanyolországhoz, Belgiumhoz, Luxemburghoz, Hollandiához, Kanadához és Új-Zélandhoz azon országok sorában, amelyek legalizálták az eutanázia vagy az asszisztált, segített öngyilkosság valamilyen formáját. Néhány ausztrál és amerikai szövetségi államban szintén legális ez az eljárás. Az még a jövő zenéje, hogy a portugál törvény megéli-e a hatálybalépést.
Ferenc pápa többször is kifejezésre juttatta, hogy határozottan ellenzi az asszisztált öngyilkosságot és az eutanáziát, amelyekről úgy tartja, hogy azok az „eldobás kultúrájának” a következményei, és a betegeknek és időseknek a társadalomban való létezésből történő kirekesztését jelentik. Hozzátette, hogy a dolog valójában a pénzről szól, és hogy ha van megfelelő ellátás, az eutanázia iránti vágy elpárolog.
A nő: ajándék
A Katolikus Nőszervezetek Világszövetségéhez (WUCWO) intézett beszédében Ferenc pápa emlékeztetett a nők társadalmi életben való megbecsülésének fontosságára is.
Manapság sürgősen békét kell lelni a világban, olyan békét, amely mindenekelőtt a szívben kezdődik, a gyűlölet és a harag megosztottsága által felszaggatott, beteg szívben. A béke mellett a nők antropológiai identitása is veszélyben van, mivel eszközként használják őket, politikai viták és kulturális ideológiák tárgyaként, amelyek figyelmen kívül hagyják azt a szépséget, amellyel teremtették őket. Szükség van egyrészt arra, hogy jobban megbecsüljék a kapcsolatra és az adakozásra való képességüket, másrészt arra, hogy a férfiak jobban megértsék a nőktől kapott kölcsönösség gazdagságát, hogy visszaszerezzük azokat az antropológiai elemeket, amelyek az emberi identitást, és ezzel együtt a nők identitását és a családban és a társadalomban betöltött szerepét jellemzik, ahol ők soha nem szűnnek meg dobogó szívek lenni. És ha tudni akarjuk, mi lenne az emberiséggel nő nélkül, mi vár a férfira nő nélkül, akkor a Biblia első oldalán megtaláljuk: a magány. A férfi nő nélkül egyedül van. Az emberiség nő nélkül egyedül van. A kultúra nő nélkül magányos. Ahol nincs nő, ott magány van, száraz magány, amely szomorúságot és mindenféle kárt okoz az emberiségnek. Ahol nincs nő, ott magány van.
Ferenc pápa a fatimai Szűzanya liturgikus emlékét megemlítve arra buzdított, hogy tekintsünk Máriára.
Mária arra tanít bennünket, hogy teremtsünk életet és azt mindig megvédjük, viszonyuljunk másokhoz gyengédséggel és együttérzéssel, ötvözve ehhez három nyelvet: az elme, a szív és a kéz nyelvét, amelyeket össze kell hangolni. […]
Visszatérve Fatimára, a mezők csendje és magánya közepette egy fénybe öltözött jó asszony találkozott a szegény, egyszerű gyermekekkel. Mint Isten minden nagy tettét, ezt a jelenetet is a szegénység és az alázat jellemzi. Mi is – az egész emberiség – képviseltetjük magunkat azokban a törékeny és kicsi pásztorgyermekekben, sőt mondhatnánk, hogy kissé zavartan és ijedten állunk az életben bekövetkező események előtt, amelyeket időnként képtelenek vagyunk megérteni, mert ezek az események meghaladnak és válságba taszítanak bennünket.
Ebben a kontextusban, amelyre a gyengeség a jellemző, el kell gondolkodnunk: mi tette Máriát erőssé? Mi adott erőt a pásztorgyermekeknek, hogy megtegyék, amit kért tőlük? Mi az a titok, amely ezeket a törékeny és kicsi embereket az evangélium örömének hiteles tanúivá változtatta? Kedves nővéreim, minden tanítványság és misszióra való készség titka abban rejlik, hogy ápoljuk ezt az egységet, a belülről jövő egységet a „lélek édes vendégével”, amely mindig elkísér bennünket. Ez pedig Isten szeretete, és az, hogy megmaradunk a Vele való összekapcsolódásban, mint a szőlővesszők a szőlőtőn (vö. Jn 15,1-11). Hogy Máriához hasonlóan a női lét teljességét éljük meg, és tudatosan kiválasztottnak és Isten üdvözítő műve főszereplőinek érezzük magunkat.
De ez önmagában nem elég. Ennek a Jézussal való belső egyesülésnek külsőleg is meg kell nyilvánulnia, meg kell nyilvánulnia az Egyházzal, a családommal vagy a szervezetemmel való közösségben, amelyek segítenek nekem megérni a hitben. […] Tetteket kell „imádkoznunk”, és az imát „munkára” kell fognunk.
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia
