A 2016-ban, 75 éves korában visszavonult Carlo Maria Viganò érsek 2011 és 2016 között szolgált az Egyesült Államokban a Vatikán nagyköveteként. Korábban és azóta is számos megszólalásában kritizálta az egyházi hierarchia tagjait, köztük magát Ferenc pápát is. Rendszerint drámai megfogalmazásban hívja fel a világ figyelmét az általa veszélyesnek, bűnösnek, ördöginek tartott jelenségekre és arra, hogy a katolikusoknak, állampolgárként joguk és kötelességük, hogy polgári és politikai szerepvállalásukkal befolyásolják a társadalmat. 2022. április 6-án Aldo Maria Valli újságírónak adott interjújában így beszélt az igazságról és saját szerepéről:
„Az igazság nem egy bunkósbot, amivel ütni lehet azokat, akik figyelmen kívül hagyják azt, hanem világosság, melyet nem lehet a véka alá rejteni, világosság, amely talán eleinte vakít, de amit a jóakaratú és jó lelkiismeretű emberek nem hagyhatnak figyelmen kívül. Aki nem akarja látni ezt a fényt – ami mindig a világ egyetlen Világosságának, Krisztusnak a sugara -, az a sötétség oldalára áll, és a szeretet segítségével kell neki segíteni, hogy kilépjen a sötétségből.
Úgy tűnik számomra, hogy beavatkozásaim során mindig és kizárólag azt a küldetést követtem, amit az Úr rám, mint az apostolok utódjára bízott: a lelkek megmentéséért dolgozva egy olyan órában, amikor az emberiség a szakadékba zuhan anélkül, hogy bárki is riadót fújt volna a közelgő veszély miatt.”
Az alábbiakban Viganò érsek idén augusztus 14-én a CIVITAS franciaországi nyári egyetemén a globalizmusról elmondott beszédét foglaljuk össze.
Amikor az emberek cselekszenek, mindig valamilyen célt tartanak szem előtt. Maga a cselekedet egy célhoz vezető, erkölcsileg jó vagy rossz eszközt jelent. Senki sem cselekszik cél nélkül. Az, ami több mint két éve a szemünk előtt történik, egy kezdeti gondolatot feltételező oksorozat következménye. Amikor aztán rájövünk, hogy a tettek igazolására felhozott indokok nem racionálisak, akkor az is kiderül, hogy ezek az indokok csak ürügyek, hamis indokok, amelyek egy kimondhatatlan igazság elrejtésére szolgálnak.
Így jár el a Gonosz. Amikor megkísért bennünket, hazudik, hogy elhitesse velünk, hogy ő a barátunk, felajánlja nekünk a boldogságot és a gazdagságot, és cserébe szerény árat kér: halhatatlan lelkünket. De ezt természetesen elhallgatja, legfeljebb apró betűkkel írja a szerződés záradékai közé.
A Great Reset (Nagy Újraindítás) összeesküvőitől nem várhatjuk el, hogy világosan megmondják, mi a végső céljuk, hiszen ez valami kimondhatatlan és bűnös dolog. Helyette rekonstruálhatjuk a gondolatot, ami a tetteiket vezérli. Azt is képesek vagyunk megérteni, hogy a felhozott indokok csak ürügyek, amelyek rosszindulatról és előre megfontolt szándékról tanúskodnak, hiszen ha tervük becsületes és jó lenne, nem kellene logikátlan és összefüggéstelen kifogásokkal álcázniuk.
De mi is ez a Nagy Újraindítás? Egy negyedik ipari forradalom erőszakos bevezetése, amely a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszer összeomlásához vezet, és az általános elszegényedés és a népesség drasztikus csökkenése révén lehetővé teszi, hogy a világuralomra törekvő elit a saját kezében összpontosítsa a hatalmat.
A Nagy Újraindítással el akarják törölni a nyugati keresztény társadalmat, hogy liberális-kommunista közös vezetést hozzanak létre a kínai diktatúra mintájára, amelyben a teljes lakosság tetszés szerint irányítható és manőverezhető. Ha egy társadalmat akár csak kis mértékben is a katolikus értékek inspirálnak, a pénzügyi hatalmi csoportoknak és az Új Világrend elitjének nehezebb megvetniük a lábukat.
Mindazonáltal ne higgyük, hogy a keresztény társadalommal szembeni ellenérzésük pusztán gazdasági és politikai indíttatású. Valójában az váltja ki ezt a gyűlöletet, hogy létezhet a globalista elnyomásnak egy olyan lehetséges alternatívája, amelyben a munkaadó becsületesen megfizeti az alkalmazottait, az állam észszerű adókat vet ki polgáraira, a jótékonysági szervezetek ingyen és spekuláció nélkül nyújtanak szolgáltatásokat, ahol tiszteletben tartják a gyermekek ártatlanságát és nem engedélyezik az LMBTQ+ propagandát. Ebben a világban Jézus Krisztus társadalmi uralkodása nemcsak lehetségesnek, hanem a legjobb társadalmi formának bizonyul.
A globalista világ nem tűri az összehasonlítást. Kizárólagosságot követel, de ha ezt más teszi, azt rettenettel ítéli el. Abszolút és irracionális engedelmességet követel az általa Davosból vagy Brüsszelből hirdetett dogmáknak. Ünnepli a nagylelkűen finanszírozott szólás- és sajtószabadságot, de nem tűri sem az ellenvéleményt, sem az igazságot, amelyet hozzáférhetetlenné és láthatatlanná akar tenni.
A globalista világnak nincs múltja, amit fel tudna mutatni nekünk, hogy megerősítse eszméinek, filozófiájának, hitének nagyságát. Abból él, hogy meghamisítja a történelmet, kiradírozza a múltat, hogy az új nemzedékek tudatából kitörölje. Hogy ne legyen senki, aki a chartres-i katedrális előtt képes felismerni Krisztus és a szentek ábrázolását. Hogy senki ne ismerje Franciaország királyainak tetteit, ne találja meg sírjaikat, és ne értse a művészet és az irodalom kincseit, amelyek naggyá tették a katolikus nemzeteket.
A globalista világnak nincs jövője. Vagy mondjuk inkább így: a jövő, amelyet adni szándékozik nekünk, az elképzelhető legsötétebb és legfélelmetesebb jövő. Amikor pacifizmusról és leszerelésről beszélnek nekünk, nem azért teszik, mert békét akarnak, hanem azért, mert ha le vagyunk fegyverezve és eszményeink sincsenek, akkor tehetetlenül hagyjuk, hogy megszálljanak minket és uralkodjanak rajtunk. Azzal, hogy a befogadás kultúráját erőltetik ránk, nem azt akarják, hogy valóban befogadjuk és integráljuk a más kultúrákból és vallásokból származó embereket, hanem meg akarják teremteni a megfelelő feltételeket a társadalmi összevisszasághoz és hagyományaink és hitünk ebből következő eltűnéséhez. Nem akarnak megvédeni minket a fenyegető katasztrófáktól, hanem azt erőltetik, hogy bele kell törődnünk abba, hogy azokat tiltakozás nélkül lenyeljük.
Az igazságot soha ne várjuk a Nagy Újraindítás szószólóitól. Mert ahol nincs Krisztus, ott nem lehet Igazság sem, azt pedig tudjuk, hogy ők mennyire gyűlölik Urunkat.
Ezt a gyűlöletet nem tudják elrejteni. Erre mutatnak azok az ajánlások, amelyek a karácsony meg nem ünneplésére vagy arra vonatkoznak, hogy ne adjunk gyermekeinknek keresztény keresztneveket. Gyűlöletük akkor válik gyilkossá, amikor az abortuszt “emberi jogként” állítják be és szörnyűségét a “reproduktív egészség” álságos kifejezése mögé rejtik. Az életet gyűlölik, mert abban Isten képét és hasonlatosságát látják, Istenét, akit örökre elvesztettek. Nem véletlen, hogy a pokolian kifordult mai világban az ember emlékeitől, történelmétől és hagyományaitól megfosztva találja magát (gondoljunk csak a ’törlés kultúrájára’ és a múlt meghamisított vagy eltorzított cselekedeteivel kapcsolatos “bocsánatkérésekre”).
A demokráciáról szóló mesével a modern társadalom megtanított minket arra, hogy azt gondoljuk, igenis lehetünk katolikusok akkor is, ha nem kérdőjelezzük meg, hogy az egyenlő jogokat mindenkinek meg kell adni. Azt mondják nekünk, hogy tisztelnünk kell mások eszméit.
De a metafizikai szférában, Isten örökkévalóságában a menny angyalai és a pokol hitehagyott szellemei olyan csatát vívnak, amelyben minél több lelket kell elragadni az ellenféltől. Hagyjuk már abba a politikai korrektséget. Ne féljünk mindig attól, hogy meggyőződésünk esetleg megzavarja azok érzékeny lelkiismeretét, akik tétovázás nélkül széttépnek egy védtelen teremtményt az édesanyja méhében vagy álmukban küldik a halálba az időseket és a betegeket. Túl gyakran hallgattunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban, a vétkek normalizálásától kezdve a legalantasabb vétkekig.
Mi Krisztus katonái vagyunk, akik arra hivatottak, hogy harcoljunk egy olyan ellenséggel, aki hátulról támad, mert tudja, hogy amikor nyíltan harcol velünk, mögöttünk áll a Szeplőtelen Szűz, ez az Édesanya, akit az ellenség a föld minden anyjában gyűlöl. Ezt az asszonyt találja mögöttünk, akit a házasság szentségének és a házi erényeknek a megtámadásával gyaláz, akit a nőiesség eltorzításával vagy annak obszcén kiparodizálásával aláz meg.
A globalista doktrína alapvetően sátáni. Megtaláljuk benne azt az Éggel szembeni dacot, azoknak az ostobáknak a gőgjét, akik azt hiszik magukról, hogy olyanok, mint Isten, és bitorolják az isteni tulajdonságokat. Ez a gőg arra készteti ma a tudományt, hogy megtagadja hivatását, és ne a jót szolgálja. Ehelyett a tudományt az Új Rend szolgálatába állítja, hogy a technológiai fejlődéssel megvalósítsa azt, ami a múltban elképzelhetetlen volt: eltörölje az ember és a gép, az elme és a mesterséges intelligencia közötti elválasztást.
Nem meglepő tehát, hogy az Agenda 2030 projekt egyik kulcspontja a transzhumanizmus. Ez az őrült projekt a teremtés birtokába akar jutni, meg akarja változtatni a tudat szentélyét, amelybe csak Isten száll le az Ő kegyelmével; hogy “hatékonyabbá tegye”. Ahol Ádám bűne halált és betegséget, az akarat gonosz elhajlását, háborút és járványokat hozott, ott a transzhumanizmus csalása halhatatlanságot és egészséget ígér, továbbá hozzáférést a tudáshoz, egyetemes jövedelmet, békét és minden betegség megelőzését, és azt, hogy mi magunk leszünk önmagunk törvényei.
De a halál, a betegségek, az értelem gyengülése és az akarat rosszra való hajlama, a háború és a járványok jogos büntetést jelentenek azért a végtelen sérelemért, amelyet az egész emberiség Isten felségének okozott azzal, hogy nem engedelmeskedett Neki. Aki abban a tévhitben ringatja magát, hogy ennek az engedetlenségnek nincsenek következményei, az nem ismeri el Jézus Krisztus megváltó művét, aki propter nos homines et propter nostram salutem jött a földre, és meghalt a kereszten, hogy megváltson minket a Sátán igájából.
Ebből a teológiai perspektívából kell szemlélnünk a társadalom és az egyház válságát. És ha Istennek a kegyelem útjain keresztül sikerül megérintenie a lelkeket és visszavinnie őket önmagához, a Sátán nem nyugszik bele a vereségbe, és a testeket támadja, beszennyezve a Teremtő művét és eltorzítva a teremtményt. Pusztító munkájának förtelmes eredményeiről azt állítják, hogy Isten nagyszerűségével vetekszenek.
Tudnunk kell, hogy a Gonosz győzelmei csak látszólagosak és kudarcra vannak ítélve. El kell döntenünk, melyik oldalra állunk, és fel kell nyitnunk szemünket a hazugságokra, amelyeket a fősodratú tájékoztatás le akar velünk nyeletni.
Meg kell értenünk, hogy lehetnek gonosz emberek, akik szándékosan Lucifer oldalára állnak Isten ellenében. Ők bizonyos értelemben a Sátán “misztikus teste”, és azért cselekszenek, hogy a gonoszt terjesszék a világban és Krisztus nevét eltöröljék. Nem szabad azt hinnünk, hogy vezetőink nem engedelmeskednek ennek a bűnözőkből, uzsorásokból és felforgatókból álló elitnek.
Volt idő, amikor egy keresztény királyságban élő alattvalók számára normális volt, hogy az isteni parancsolatok szerint éljenek, amelyben tilos volt az abortusz, a válás, a szodómia és az uzsora. Az összeesküvők lassú és türelmes munkájának köszönhetően ezt a világot felváltotta ez a mostani világ, amelyet még nem teljesen az övék, és amelyben olyan hatalmak uralkodnak, amelyek a legitimitásukat nem Istentől és nem is a néptől kapták. Ezek a hatalmak megakadályoznak mindent, ami korábban támogatást és jutalmat érdemelt, és bátorítják azt, amit régebben tiltottak és büntettek.
Ha a Civitas Dei-ben Krisztus uralkodik, akkor ugyan ki uralkodik a civitas diaboli-ban, ha nem az Antikrisztus? Ha tehát a jól működő, rendezett köztársaságban (bene ordinata respublica) az igaz, a jó és a szép Isten tökéletességének teológiai kifejeződése, akkor a globalista köztársaságban a hamis, a gonosz és a csúf a Sátán legnyilvánvalóbb megnyilvánulása. Olyannyira, hogy általános normává, állami törvénnyé, erkölcsi paranccsá kell válnia, amelyhez mindenkinek igazodnia kell, az Értelem istennőjének égisze alatt.
Kedves barátaim, Önök előtt – mint oly sok más jóakaratú ember előtt – nagyon fontos, szent feladat áll: az újjáépítés, a helyreállítás, az építkezés. Pontosan az ellenkezője annak, amit a Sátán birodalmának követői csinálnak, akik csak rombolni és pusztítani tudnak. Az újjáépítéshez mindent újra kell kezdeni az alapoktól kezdve, ahol a sarokkő Krisztus.
Ne feledjék, hogy ennek a perverz és korrupt nemzedéknek nincs jövője: saját vakságának, meddőségének, teremtő képtelenségének áldozata. Mert az élet adása isteni mű, és ez éppúgy vonatkozik a test életére, mint a lélek életére. Az ördög csak halált képes adni, és vele együtt az Istentől elszakadt lélek tompa kétségbeesését.
Legyenek biztosak abban, hogy az Új Világrend nem fog győzedelmeskedni. Pusztító dühe, amely a világ népességét félmilliárd emberre csökkentené, gyűlölete a meg nem született vagy a haldokló élet ellen nem fog győzedelmeskedni. Mert éppen a Jótól való megfosztottságban ismerjük fel annak az értékét, amit elvettek tőlünk, és találjuk meg az elszántságot és az erőt a harchoz és az ellenálláshoz.
